Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - Egyes törvények igazgatási, valamint gazdaságélénkítő célú módosításáról, továbbá egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
329 akarnak áttolni a parlamenten, ahol már a javaslatok számával, a módosított törvények számával is el akarják rejteni azokat a dolgokat, amiket nem mertek egy normál törvényalkotási eljárásban bevállalni. Ezt az abszurditást aztán sikerült még fokozni azzal, hogy a kormány támogatásával, a rendkívül kreatív és szorgos kormánypárti képviselők javaslatára a Törvényalkotási bizottság elé került egy sor javaslat, amely még átírta a hétfői javaslatot. A kormány ezeket támogatta. A kormány hétfőn gondolt valamit, benyújtott egy törvényjavaslatot, szerdán már mást gondolt, és mást támogatott, amikor ez megérkezett a Törvényalkotási bizottság elé. Hadd mondjam el a kedvencemet, csak azért, mert elsősorban jogalkotási szempontból érdekes! A Corvinus Egyetemet működtető alapítványról szóló javaslat esetében sikerült megcsinálni azt a zseniális disznóságot, ha mondhatom Fülig Jimmy örökbecsű szavait idézve, ha jól emlékszem a szerzőre… Bocsánat, a szerző persze Rejtő Jenő, de jól emlékszem arra, hogy kinek tulajdonította ezt a mondást. Ez a zseniális disznóság arról szólt, hogy hétfőn a törvényjavaslatban a törvény jelenleg hatályos szövegét nyújtották be módosításként. Tehát a Corvinus Egyetemet működtető alapítvány esetében egy olyan javaslatot nyújtottak be, ahol azt mondták, hogy maradjon meg a törvény jelenlegi szövege. Ez törvényalkotási unikum, azt gondolom. Majd a Törvényalkotási bizottságban nyújtottak be egy olyan javaslatot, ami kiszedte azt, hogy maradjon meg a törvény szövege, tehát ezt az értelmetlen módosítást, és megjelenítette a valódi szándékot, ahol egyébként a valódi szándék a vagyonkezelő alapítvány felsőoktatásra való alkalmazhatatlanságának valamifajta kezelése, tudniillik utólag visszaírják ebbe a törvényszövegbe, hogy na de, ez egy vagyonkezelő alapítvány, de ennél a vagyonkezelő alapítványnál nem érvényesek azok a szabályok, amiről egyébként államtitkár úr itt hosszú, lángoló szónoklatokban szokott beszélni, hogy micsoda előnyöket jelent a vagyonkezelő alapítvány a felsőoktatásnak. Most beírják, hogy igen, igen, de ezek a vagyonkezelő alapítványok mégse működjenek - vagy ez az alapítvány - a felsőoktatásban valódi vagyonkezelőként, hanem a normál alapítványi szabályoknak megfelelően csak az alapítvány céljainak megfelelően gazdálkodó tevékenységet végezhessen. Erről lehetne beszélgetni, meg van is értelme. Mi pont azt mondtuk a törvényjavaslat vitájában, hogy nem jó, hogy nincsen szabályozva az alapítvány gazdasági tevékenysége, és ez komoly kockázatokat jelent, de az mégiscsak abszurditás - még egyszer mondom -, hogy egy gyakorlatilag kamu módosító javaslatot nyújtottak be, és most ezt helyettesítették szerdán a valódi módosító javaslattal. Ez a rendkívül kevéssé elegáns, de kevésbé káros javaslatok közé tartozik. Két javaslatról szeretnék beszélni, amelyeknek az egyike elképesztően képmutató, a másik pedig kimondottan káros. (11.20) A képmutató javaslat a plakáttörvény hatálybalépésének módosítása. Mi történik? Akkor, amikor az ellenzéknek még volt módja arra, hogy plakátfelületeket vásároljon, és óriásplakátokon megjelenjen az országban, akkor önök hoztak egy egyébként alkotmányellenes szigorító szabályozást arról, mert akkor éppen nem volt kétharmaduk, ezért feles törvényben hoztak egy olyan szabályozást, amely ellehetetlenítette azt, hogy az ellenzék megjelenjen plakáthelyeken. És miután akkor még a 2018-as választásra gondoltak, ezért akkor ezt a szabályozást úgy léptették hatályba, hogy bizonyos szabályai azonnal, de más szabályai csak 2020 végén lépjenek hatályba. (Közbeszólásra:) Így, ez az igazság fájt önöknek annak idején, és ezt így oldották meg. Most mi történt? Közben megváltoztak a viszonyok, ráküldték az Állami Számvevőszéket a pártokra, gyakorlatilag elveszik állami eszközökkel, jogellenesen azokat a forrásokat, amelyeket politikai hirdetésre fordíthatnának a pártok, most már nem érdeke önöknek ez a fajta korlátozás, hát most rendkívül fontos lett az egyeztetés. Így öt év után hirtelen eszükbe jutott - vagy három év után, bocsánat, eszükbe jutott -, hogy mégis kellene egyeztetni a szereplőkkel. Ezért aztán kitolják. Meddig? 2023-ig. Ki hinné? Pont 2023-ig. Véletlenül pont 2022-ben lesznek választások. Így aztán 2022-ig boldogan élvezhetjük egyrészt a kormányzati hirdetés- és hazugságcunamit az
