Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - Egyes törvények igazgatási, valamint gazdaságélénkítő célú módosításáról, továbbá egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
323 lenne. Most túl kell élnünk egy gazdasági válsághelyzetet. Most az a célunk, hogy azok, akik valahogy még eddig a hullámok fölött maradtak katásként, kapjanak egy átmeneti segítséget. Ez hiányzik ebből a csomagból, pedig ön teljesen jogosan a magyar munkahelyek megvédéséről beszélt, és én egyetértek önnel ebben. Miért nincs ebben a csomagban? Miért a személyre szabott jogalkotás kerül elénk, a különböző lobbierők megtestesülése ebben a csomagban? Még egyszer mondom, Btk. adatvédelmi jellegű módosítása, reklámtörvény, vagyonkezeléssel kapcsolatos rendelkezések, amely értem, hogy felfutó piac, tökéletesen látom, hogy kormányközeli üzletemberek hogyan és milyen módon tudják a portfóliójukat észszerűen diverzifikálni és felhasználni ezeket az újfajta gazdasági egységeket. Látjuk. De akkor legyen szó ebben a csomagban azokról is, akik valódi problémákkal küzdenek, a magyar munkavállalókról. A katásokról már esett szó. A munkabérek kipótlásáról sincsen semmi ebben a csomagban. A járványügyi veszélyhelyzet utáni gazdasági válságban rengeteg munkabér kiesett. A Jobbik javaslata volt erre a magyar munkahelyvédelmi alap, amely a kiesett bérek 80 százalékát pótolná azok esetében is, akik már elvesztették a munkahelyüket. Ezzel szemben a Fidesz másfél hónapos késéssel benyújtott csomagja a piacon összesen kiesett munkabértömeg nagyjából 10-20 százalékát volt képes pótolni. Szerintem ez is megérne egy szakmai vitát, hogy javítható-e az önök rendszere. Azt látjuk, hogy a beletett pénzeszközök hiánya elképesztő és aggasztó. Nyilván a sportberuházások is megérdemelnek pár szót, bár a mi frakciónkban ül olyan személyiség és közszereplő, aki sokkal inkább rutinos ezen a területen, tehát nyilván ő fogja ennek a dandárját elvégezni, de azért felmerül az egyszerű újságolvasó emberben is, hogy mondjuk, egy 65 milliárd forintos MotoGP-pályára - ami az életben nem térül meg - mi szüksége van Magyarországnak. Egyetértünk, vannak olyan beruházások, világversenyek, amelyek szükségesek ebben az országban, sőt továbbmegyek, nyilvánvalóan a nemzeti büszkeségünket kell hogy táplálja, szolgálja az, hogy minden vezérhajónk, zászlóshajónk és minden kiemelkedő sportteljesítményünk kapcsán méltó körülmények között rendszeresen tudjunk ezeknek a rendezvényeknek otthont adni. De miért nem lehet priorizálni? Miért az a hozzáállása Magyarországnak, hogy amit el tud hoznia a sportügyi világpiacról, azt a rendezvényt el is hozza? A MotoGP-pályával kapcsolatban nekem azért lennének ellenérveim, aggályaim. Ha a Felcsútra érkező taotízmilliárdok sorsát vizsgáljuk meg, nyilván arról is tudnánk szerintem egy több órás parlamenti vitát összehozni, de most nem akarok erre elmenni, mert próbálok arra szorítkozni, ami ebben a csomagban van. Így is túl sok van benne, hiszen 15 témakör jelenik meg előttünk, és ember legyen a talpán, aki mindezt két nap alatt átolvasta, felkészült belőle, de bőven elég vérlázító tényt és körülményt találunk. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy vagyonkezelői szempontból ez a kormányzat nem vizsgázott jelesre, és ez a csomag a kisajátítások kapcsán is tartalmaz rendelkezéseket. Egy nagyon körmönfont és kicsit sunyinak tűnő kormánypárti trükköt érünk tetten ebben, hiszen a kormány bizonyos kiemelt beruházások tekintetében - ugye, milyen jó kifejezés; a sportberuházások is természetesen ideértendők - sokkal könnyebben teszi kisajátíthatóvá a jövőben azokat a magánterületeket, amelyekre szükség van egy beruházás érdekében. Azt látjuk, hogy mindez a visszaélések melegágyává válhat, ha megfelelő garanciákat nem építünk ebbe a rendszerbe. Egész egyszerűen elképesztőnek tartom azt, hogy ezeket a nagyon mélyre ható, több milliárdos, tízmilliárdos beruházásokat érintő változtatásokat így próbálják két nap alatt, egy ilyen teljesen naiv, idealistának tűnő, romantikus indoklással keresztülvinni a rendszeren, miszerint a gazdaságot kell élénkíteni. Még így is nevezik el ezt a csomagot - 5-10 százaléka szól nettó gazdaságélénkítésről. Bárcsak több szólna, és nekem nagyon tetszene, ha több szólna erről, de egész egyszerűen elszabotálja ezt a területet a kormányzat. Vegytiszta neoliberális módon teljes társadalmi csoportokat hagy az út szélén, velük nem foglalkozik, kieső munkabéreket nem pótol, a katások életét megkeseríti ahelyett, hogy megkönnyítené, megint csak, eközben kedvezményezi a milliárdosokat, az oligarcha ismerőseit, és feltételezhetően olyan piaci szereplőket, akik a legkevésbé szorulnának rá erre a segítségre. Ezek fényében tehát ez a csomag, bár tudok két-három pozitív elemet kiemelni belőle bármikor, nehogy azt higgyék, hogy ellendrukker vagyok, és ezért mindent lefújok ebből, de a
