Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - A sportról szóló 2004. évi I. törvény olimpiai járadékkal összefüggő módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
312 Az is eszembe jutott, ahogy említette képviselőtársam is, hogy nem lett volna baj, ha kezdeményeznek egy hétpárti egyeztetést ennek kapcsán, és igazán szép gesztus lett volna, ha ennek a napirendnek az előadója a csapattársa, Steinmetz Ádám lehetett volna. Ez nem sikerült, de azt gondolom, így is, ezzel a kivételes eljárással megfelelő módon tudjuk kezelni ezt a történetet. Gyakorlatilag ez a törvény arról szól, hogy az özvegyet illető járadék feltételeinek enyhítése ebben az esetben indokolt lehet, amivel mi magunk is egyetértünk, és úgy gondoljuk, ez egy észszerű javaslat. Arról pedig, hogy közös kiskorú gyermek esetén a járadék 100 százaléka járjon, azt gondoljuk, hogy egy méltányos javaslat. Tulajdonképpen amikor ezt így végiggondoltam, és megnéztem ezeket a javaslatokat, az jutott eszembe, hogy akkor is, amikor az eredeti törvényt elfogadtuk, eszünkbe juthatott volna ez, tehát gondolhattunk volna erre, mert annyira észszerű a mostani módosítás és a javaslat, de azt gondolom, még időben vagyunk, és ezzel a módosítással tudjuk korrigálni az akkori, talán fogalmazzunk úgy, hiányosságunkat. Itt hallgatva a beszédeket, azt érzékelem, hogy Benedek Tibor még most is nagyot alkotott. Úgy érzékelem, és ez egyszerre félelmetes és megindító, hogy ő abban volt igazán nagy, hogy egységet tudott teremteni - (Dr. Steinmetz Ádám felé:) te bizonyára jobban tudod ezt. Azt gondolom, egy vízilabdacsapat kapitánya attól kapitány ott a medencében, hogy a csapattársait össze tudja fogni, egy cél érdekében rendezve vezeti őket - ezt tette Tibor is. Aztán később már a medence partján ugyanez volt a feladata szövetségi kapitányként, és mind a két helyszínen, a medencében és a medence partján is ő ennek a feladatának maximálisan eleget tett. Sőt, amire céloztam, az egyszerre megindító és félelmetes: holtában is egységet tud teremteni itt a parlamenti pártok között. A javaslatot támogatni fogjuk. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr megindító szavait is. Tisztelt Képviselőtársaim! A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Arató Gergely képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy ember halála, elvesztése mindig tragédia a szűkebb vagy tágabb környezetének, és különösen súlyos ez a tragédia, ha viszonylag fiatalon veszítünk el valakit. Ha pedig egy olyan embert vesztünk el, aki egy egész nemzetnek a példaképe, egy olyan embert, akire, azt hiszem, mindannyian felnézünk ma is - azok a szerencsések, akik közelről ismerték a személyes ismeretség okán, és azok, akik csak a tévében láthatták hozzám hasonlóan, és a mérkőzésekből, az interjúkból, a személyes megnyilatkozásokból szereztek benyomásokat -, ha olyan valakit veszítünk el, aki egy nemzet számára volt fontos, akkor az egész nemzeté a veszteség. Éppen ezért jogos és méltányos az, hogy a nemzet osztozzon a család gyászában és veszteségében, és ne csak jelképesen, hanem segítsen is, ahogy tud. Beszélt Steinmetz Ádám visszafogottan arról, hogy milyen racionális érvek szólnak amellett, hogy jogos és méltányos, hogy az olimpiai győzteseket ez a nemzet elismeri külön anyagi értelemben is. Én hadd beszéljek az érzelmi részéről ennek a dolognak, Ádám erről talán nem akart beszélni az érintettsége, a személyes kötődései miatt. Azt gondolom, az egy országnak fontos, hogy megbecsülje azokat az embereket, akik gazdagítanak minket. Azt hiszem, az olimpiai győztesek nem egyszerűen dicsőséget hoznak ennek az országnak, nemcsak egyszerűen a saját személyes teljesítményükkel, egy nagyon jelentős, nagyon nagy teljesítménnyel járulnak hozzá ennek az országnak az elismertségéhez, hanem ahogy Hiszékeny Dezső képviselőtársam is mondta, talán ők azok, akik alkalmasak arra, hogy picit átgondoljuk azt, hogy mi az, ami fontos nekünk ebben az országban, mik a mi közös kincseink, mik azok a dolgok, amelyek felülemelkednek a napi harcokon, a létért való napi küzdelmen. Azt hiszem, ezért hálásak lehetünk minden olimpiai győztesnek, és hálásak lehetünk, hozzáteszem, azoknak a sportolóknak,
