Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - DR. GURMAI ZITA (MSZP):
296 DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az egész világon egyre nagyobb figyelmet kap a nőkkel szembeni erőszak megelőzése, illetve megszüntetése. Nőként, anyaként, politikusként egyaránt kötelességemnek érzem, hogy ezt a kérdést a magyar törvényhozás is súlyának megfelelően kezelje. A valóság ugyanis az, hogy ha a Fideszen múlna, senki nem beszélne a kapcsolati erőszakról. Felteszem a kérdést: miért? Sajnos tragédiának kell ahhoz történnie, hogy a közvélemény felfigyeljen erre a problémára. Ilyen tragédia volt annak a nőnek az esete, akit volt párja, egy orvos maró folyadékkal csonkított meg. Ilyen tragédia volt tavaly augusztusban, amikor egy 35 éves férfi Budán megölte élettársát és négyéves, közös gyermeküket. Egy győri férfi tavaly decemberben megfojtotta 13 éves nevelt lányát és tízesztendős kisfiát. Pár napja olvashattuk azt, hogy egy másik férfi egy vita során bántalmazta volt feleségét, és megpróbálta megakadályozni abban, hogy értesítse a rendőrséget, majd a mobiltelefonját is összetörte. Nem öncélúan soroltam ezeket a borzalmas eseteket, hanem azért, hogy ne merüljenek feledésbe. És ezek még csak azok, amelyek bekerültek az újságokba. Sokkal több olyan eset van, amelyekről senki sem szerez tudomást, sem a hatóságok, sem a média, senki. Ebben a helyzetben egyszerűen nem maradhatunk némák! Nem vitatom, hogy a kapcsolaton belüli erőszak ellen Magyarországon is történtek lépések. Nemzetközi események és az ellenzék nyomására a kormány valóban elkezdett foglalkozni a témával. Meghirdették az áldozatsegítés évét, önálló tényállássá vált a kapcsolati erőszak a büntető törvénykönyvben, szigorodtak a feltételes szabadságra bocsátás körülményei, és növelni kezdték az áldozatsegítő központok számát; éppen Pécsett adta át miniszter asszony, tegnap is beszélt róla. De azt is látni kell, hogy ez messze nem elég. Látjuk, hogy az utóbbi időszakban nem csökkent, hanem a Covid-időszak alatt még nőtt is az erőszakos esetek száma. Ez viszont fényesen bizonyítja, hogy a meghozott intézkedések messze nem elegek. A kormánypárti padsorokban sokan azt hiszik, hogy minden rendben van, és a hazai törvények megfelelő védelmet nyújtanak. Ezt a tévhitet szeretném most tényekkel cáfolni. A magyar szabályozás megkülönböztetést tesz a párjukkal még együtt nem lakó, illetve a már nem együtt élők között. Ennek semmi alapja nincs, sőt káros következményei vannak. A hatóságok gyakran mediációra kényszerítik a megvert nőket. Milyen békéltetés az, ahol az áldozatokat büntetik, szemben azokkal, akiktől rettegnek. A távoltartás intézménye sem nyújt megfelelő védelmet. Az pedig egyenesen tragikus, hogy a bántalmazó szülő visszaél a kapcsolattartás jogával, amit megfélemlítésre, bosszúállásra használ, vagy egyszerűen bosszúból nem fizet gyerektartást, ami a gazdasági erőszak egyik gyakori fajtája, nem túl jó fényt vetve ezzel a magyar férfiakra. A magyar jogrend ezeket a helyzeteket nem tudja kezelni. Mi lehet a megoldás? Ott van az önök orra előtt. A költségvetési törvény vitája során tettem egy módosító javaslatot, civil szervezetek szakmai javaslatait is meghallgatva tartjuk fontosnak, hogy olyan nő- és családvédelmi jelzőrendszert kell létrehozni, ami a gyerekvédelmi jelzőrendszerre épül. Mi kell ehhez? Fel kell számolni a párhuzamosságokat, hatásköri zavarokat. Erősíteni kell a jelzőrendszer tagjainak a felelősségét is, a jelzés elmulasztása járjon erőteljes és biztos szankcióval. Tekintsük ezt is veszélyeztetésnek, minthogy az is. Mindehhez szükség van egy olyan erőszakellenes koordinátorra, aki kidolgozza a jelzőrendszer bővítésének a koncepcióját, és a vonatkozó törvényjavaslatot négy hónapon belül pedig leteszi a kormány és az Országgyűlés asztalára. Tudjuk jól, ha a Fidesz úgy akarja, fogadott el már kétharmados törvényt egy nap alatt is. Ezért ne mondják, hogy ennyi idő nem elég, kérem, akarják! A koordinátor további feladata lehet a gyámhivatal, a bíróság és a jelzőrendszer tagjai közötti együttműködési problémák orvoslása, illetve jogszabály-módosítás esetén az egyeztetések lefolytatása. A koordinátor folyamatos dolga lehet továbbá a jelzőrendszer tagjaira vonatkozó oktatási, képzési programok kidolgozása, szervezése és ellenőrzése. Csak így szoríthatják vissza a családon belüli erőszakot, az erőszakellenes koordinátort a költségvetésben és az államigazgatásban
