Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 1. szerda - 144. szám - A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
262 Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a módosítás egy olyan régi, zárványként jelentkező problémát kíván orvosolni, amikor is vízi szolgáltatásra alkalmas létesítmény valamilyen módon magántulajdonban maradt, nem önkormányzati, nem állami tulajdonban, ugyanakkor a tulajdonoson kívül más igénybe vevő is van erre a szolgáltatásra, leginkább lakosság, de nemritkán különböző társaságok, és a szolgáltatás árszínvonala, a szolgáltatás igénybevételének a feltételrendszere, az, hogy a meglévő létesítményt ki milyen mértékben kell hogy karbantartsa, a szolgáltató és a tulajdonos között okoz vitát, és ezt az igen gyakran megoldhatatlan problémahalmazt próbálja ez az indítvány kezelni. Az indítvány bevezeti azt a megoldást, hogy megváltani lehet ezeket az ingóságokat, hiszen itt alapvetően a vízi szolgáltatásra alkalmas létesítmények nem ingatlanok, hanem ingóságok, ugye, a kisajátítási szabályok pedig ingatlanokra vonatkoznak és nem ingóságokra. Tehát ezt az intézményt is megteremti, és ezzel a durván 400-500 olyan helyzet, amely eddig megoldhatatlannak tűnt víziközmű-közszolgáltatás kapcsán, így megoldódik és elrendeződik. A vitában sok szempont elhangzott, de főleg olyan hozzászólások, amelyek olyan dolgokat kértek számon ezen a javaslaton, amit szerintem nem lehet számonkérni rajta. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen javaslat nem alkalmas arra, hogy Magyarország vízstratégiáját megválaszolja, mert másról szól. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem alkalmas egy ilyen javaslat arra, hogy általában rendezze vagy boncolgassa a víziközmű-létesítmények amortizációs állapotának kérdését, a víziközmű-szolgáltatásokat terhelő vonalas közműadók vagy éppen a rezsicsökkentés összefüggését boncolgassa, mert ez megint teljesen alkalmatlan rá. Tehát ezeket számonkérték ugyan a vitában, és leginkább erről volt szó, de ez alkalmatlan tárgyon elkövetett vita; nem megkerülve természetesen azt a kérdést, hogy igen, a parlamentnek záros határidőn belül kell foglalkoznia a vízstratégiával. És az is teljesen nyilvánvaló, hogy azokat a kérdéseket, ami az árképzésre vonatkozik, ami a szolgáltatás minősége, mennyisége, ellátási kötelezettsége, ezt érdemes a parlamentnek megvitatni. De ezt egyszerűen nem is vállalta fel ez a javaslat, nem is volt ilyen igénye, nem is alkalmas rá. Úgyhogy, ha megengedi, elnök úr, akkor én a vitában csak arra koncentrálnék, ami a javaslat tárgya, tehát nem ilyen általános kérdésekre; abban viszont, úgy láttam, hogy a TAB és a Gazdasági bizottság vitáján végül is konszenzus alakult ki. A kormány a javaslatot támogatta, úgyhogy kérem a parlament támogatását is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem államtitkár asszonyt, Boros Anita államtitkár asszonyt, kíván-e most szólni. (Jelzésre:) Parancsoljon! DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a szót. Magyarország a hidrogeológiai adottságainak köszönhetően nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű, ivóvíztermelésre alkalmas, felszín alatti készletekkel rendelkezik. E készleteknek a védelme és fenntartható használata alapvető nemzeti érdek. Az egészséges ivóvízhez való jog mint az egészséghez való jog szerves része az alkotmányos alapjogok közé tartozik, ezeket a jogokat próbálja garanciális szabályokkal támogatni a víziközmű-szabályozásra vonatkozó törvényünk. Azt azért látni kell, hogy a Vksztv. 2012-es hatálybalépése óta számos olyan gyakorlati tapasztalat, jogalkalmazói tapasztalat gyűlt össze, amelyek azt mutatják, hogy van olyan jó néhány vízi létesítmény - ahogyan Kósa Lajos képviselő úrtól is hallottuk -, amely valójában szennyvíz elvezetését, gyűjtését, ivóvízzel való ellátást szolgál, egyúttal víziközmű-rendszerbe is be van kapcsolva, de nem állami vagy önkormányzati tulajdonban van. Tehát ha megnézzük ezeket a létesítményeket funkcionális szempontból, azt látjuk, hogy lényegében vízi közműnek minősülnek, viszont a hatályos szabályozás nem teszi lehetővé azt, hogy ezeket a víziközmű-létesítményeket ténylegesen, jogi értelemben, normatív alapon is vízi közműveknek tekintsük.
