Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 29. hétfő - 143. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - HAJDU LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK:
178 hogy együtt sikerült, Ajka helytállt. A hagyományos kórházi ellátásra pedig az ajkai Magyar Imre Kórház újra készen áll. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen. Hajdu László képviselő úr, a Demokratikus Koalíció képviselője a következő: „Széchenyi kontra Orbán” címmel. Parancsoljon! HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy igazi nemzeti ügynek tekintem a Lánchíd felújítását, és ezért fővárosi lakosként, fővárosi országgyűlési képviselőként kötelességemnek éreztem, hogy szót emeljek a híd felújítása körüli huzavona ügyében. Úgy gondolom, az a felújítás, amely most ilyen politikai vitát vált ki, amely egy sima műszaki kérdés kellene hogy legyen és egy vagyon- és állagmegóvás, ehelyett egy nagy politikai harc zajlott. Kell hogy a városlakók tudjanak arról, és lássák azt, hogy mi is az oka annak, a kormánypárti televízióban rendszeresen látom esténként azt, hogy már tíz éve meg húsz éve tudták, hogy ezt fel kell újítani. Igen, 2002-ben már készültek olyan jegyzőkönyvek arról, hogy a Lánchíd felújítása valóban fontos, de ennél még fontosabb volt, sőt életveszélyes a Margit híd felújítása, amely kapcsolódik a HÉV-hez, kapcsolódik a Margitszigethez, a villamoshoz, és kétszer kétsávos út, tehát az óriási városi forgalom okán elsőként annak a felújítása történt meg, és 2011-re, amikorra befejeződött, lehetett volna elkezdeni ennek a hídnak a felújítását. Hat éve, hogy kész tervei vannak a híd felújításának, mindennek ellenére, hogy a hat év eltelt, csak a választás évében írták ki a közbeszerzési pályázatot a felújításra, még az előző, Fidesz vezette többségű Fővárosi Önkormányzat. Érdekes módon a választás előtt körülbelül két héttel semmisnek minősítették a közbeszerzési eljárást, tehát végül is a jelenlegi fővárosi önkormányzati vezetés megörökölte azt, hogy újra kellett indítani, időközben természetesen elkezdődtek a politikai huzavonák ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ha ez valóban a nemzet ereklyéje, hiszen 171 évvel ezelőtt, amikor ezt a hidat átadták, és Széchenyinek elévülhetetlen érdemei vannak, hogy ez a híd megépült, tény, hogy erre szinte az egészsége is ráment, hiszen a híd építésének bonyolítása, szervezése már akkor nem annyira Széchenyi fizikai erején múlt, mint inkább a Monarchia akkori tőkésein, de nem a magyar úgynevezett nemzeti nemességen, hanem éppen azokon, akik a Monarchia úgynevezett külföldi területeiről voltak, tehát bolgárok, osztrákok, görögök, bajorok, zsidók és svájciak. A svájcit csak annyiból emelem be, hogy név szerint Ganz Ábrahám svájci származású volt, és a vasszerkezeteket ő gyártotta hozzá kedvezménnyel. Úgy hiszem, akkor is egy ilyen vita zajlott le, hogy ezt a hidat meg kell-e építeni, és ha kell, akkor ehhez hozzájárul-e az akkori nemesség, az akkor új kapitalizmust alakító tőkésosztály. Úgy gondolom, most is arról van szó, hogy van nekünk nemzeti oligarchánk, de az a felajánlás nincs meg, ami akkor is hiányzott, 171 évvel ezelőtt - illetve húszévi előkészítés után 171 évvel ezelőtt már átadásra került -, azzal a problémával állunk most is szemben, hogy nincsenek önként adakozók arra, hogy ezt a hidat felépítsük, ezért a városi polgárok adóforintjaiból kényszerül a városvezetés ezt megtenni. Amíg a különböző - ha kicsit demagóg akarnék lenni - stadionokra határon kívül és határon belül pénz áll rendelkezésre, vagy irodabútorokra 20 milliárd forint, addig nincs annyi nemzeti értéke ennek a hídnak, hogy közpénzből, állami, kormánytámogatással fel tudjuk újítani ezt a hidat. Azt hiszem, hogy ez a mi szégyenünk, és ez mutatja azt, hogy nem merünk szembenézni igazi nemzeti kérdésekkel, nem merünk, és gyávák vagyunk kimondani, hogy ezt a hidat akkor is felújítjuk állami, kormányzati támogatással, ha többségben éppen az ellenoldal, a baloldal van. Arra szeretném felszólítani Magyarország Kormányát, hogy kezelje nemzeti ügyként a Lánchíd felújítását. Köszönöm szépen. ELNÖK:
