Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak

2020. június 29. hétfő - 143. szám - Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz) - az igazságügyi miniszternek - „Hogyan tudjuk megvédeni a magyarokat az Európai Unió Bírósága előtt a bevándorláspárti bürokratáktól?” címmel - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz):

135 határozat alapjául szolgáló Sargentini-jelentés hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzseg, az Európai

Parlament döntése pedig az elfogultság és kettős mérce tankönyvi példája. De a mai tárgyalás nem elsősorban ezért fontos, a 7. cikkes eljárás tárgya az uniós alapértékek,

köztük a jogállamiság sérelmének állítólagos veszélye. A tárgyaláson a 7. cikk szerinti eljárás

vádlója és vádlottja helyet cserél, most végre kiderülhet, hogy az uniós intézmények magukra nézve

is kötelezőnek tekintik-e azokat a jogállamisági elveket, amelyek tiszteletben tartását oly nagy

lelkesedéssel kérik számon másokon. Az EU jogállamisági kezdeményezései szempontjából ez

alapvető hitelességi kérdés. Mindezek fényében kérdezem államtitkár úrtól, hogyan tudják megvédeni a magyarokat az

Európai Unió Bírósága előtt a bevándorláspárti bürokratáktól. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Völner Pál államtitkár

úrnak. Parancsoljon! DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban egy elég furcsa döntés

volt, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága, tehát a legavatottabb szervezet megállapítja, hogy

ha egy ember a tranzitzónában van a magyar határon, akkor az nem minősül fogva tartásnak, majd a

Bizottság vádjaira alapozva a luxembourgi bíróság azt állapítja meg, hogy ez fogva tartásnak

minősül. Ilyenkor mit tudunk csinálni? Nézünk kifelé, csodálkozunk azon, hogy a politika

felülírhatja azokat az alapvető emberi jogi normákat, nemzetközi egyezményeket, amelyeket a

strasbourgi bíróság a mi javunkra ugyan másodfokon, de a nagykamara előtt eldöntött. (15.30) Ez nem érdekli Brüsszelt, nem érdekli Luxembourgot, gyakorlatilag az a támadássorozat a

lényeg, amit folytatnak a migráció kérdésében Magyarország ellen. A másik ilyen érdekes dolog - ami valóban ma kerül tárgyalássorozatba - arról szól, hogy a

Sargentini-jelentést milyen körülmények között szavazták meg. Felelevenítve az akkori

eseményeket: 2018. szeptember 12-én a szavazás során az Európai Parlament tagjai 448 igen, 197

nem és 48 tartózkodó szavazatot adtak le. Az elfogadáshoz előírt kétharmados támogatottsághoz a

693 leadott szavazat kétharmadára, azaz legalább 462 támogató szavazatra lett volna szükség. Az

uniós szerződések, az Európai Parlament eljárási szabályzata és az eddigi gyakorlata is egyértelműen

ezt az álláspontot támasztja alá. De ha valaki nem akar elmerülni a jogi szövegek elemzésében,

annak elég, ha egy pillantást vet az Európai Parlament szavazógépére. Egy EP-képviselő három

gombot nyomhat meg, azaz háromféle szavazatot adhat le: igen, nem és tartózkodó szavazatot. Aki

pedig nem akar szavazni, egyik gombot sem nyomja meg, és bizony ilyen EP-képviselő is akadt

2018 szeptemberében. Ha végigvesszük ezt, és minden formállogika szerint a tartózkodó szavazat is szavazatnak számít,

ennek ellenére az a döntés született, hogy nem számít, és így erőszakolták ki, hogy meglegyen a

kétharmados arány. Mit mondjunk erre? (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Viszonválaszt illeti meg képviselő urat. Parancsoljon! CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. A tranzitzóna, ami itt a kérdés első felében felmerült, egy olyan megoldás

volt, ami garantálta a genfi egyezménynek megfelelő menekültkérelem beadását, ugyanakkor ezzel

párhuzamosan megvédte Magyarországot, illetve értelemszerűen Európát is az illegális

bevándorlóktól. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az „Ilias és Ahmed kontra Magyarország”

ügyben másodfokon megállapította, hogy a tranzitzóna nem őrizet, hanem az ügyintézés helyszíne. Az Európai Bíróság döntésével most az a furcsa helyzet állt elő, hogy mondjuk, Svájcban vagy

Norvégiában egy tranzitzóna egy legális megoldás, ezzel szemben egyetlenegy európai uniós