Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 16. kedd - 142. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
13 együtt nem feltétlenül fizikálisan, de gondolatban igen egy jobb, szabadabb és boldogabb országot akartak. Ezért aki tiszteli a pesti srácokat, nyugalommal és méltósággal tisztelheti Nagy Imrét. Azt kérem, tegyék, tegyük közösen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Alelnök úr iménti napirend előtti felszólalására a kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! Valóban, 31 esztendeje, 1989. június 16-án temettük újra Nagy Imrét és mártírtársait, és temettük el jelképesen a hatodik koporsóval a forradalom névtelen áldozatait. Orbán Viktor miniszterelnök az újratemetésen mondott beszédében így fogalmazott: „Nagy Imréék sorsából tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk, mai fiataloktól a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.” Milyen kevesen gondolták volna a rendszerváltoztatás eufóriájában, hogy mennyire igaza lesz, mennyi szenvedés és nehézség vár a régi szabadságát visszakapó Magyarországra. Ráadásul, mint utóbb kiderült, Nagy Imre újratemetésének napja még nem lehetett igazán szabad. A Hősök tere még az elnyomó rendszer titkosszolgálatának műveleti területe volt, ott álltak az ügynökök a megemlékezők között. Nem volt tehát őszinte a rendszer által tanúsított megbánás, mint ahogy nem volt őszinte ugyanez a gesztus 33 évvel korábban sem. 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésének napján a Szabad Nép még öles betűkkel hirdette, hogy „soha többé”. Ehhez képest három hét múlva a diktatúra a saját országa ellen fordult. Szerencsére 1989-ben a hazug szavak már nem társultak erőszakkal. Így történhetett, hogy Nagy Imre és mártírtársai újratemetése a kommunista hatalom őszintétlensége ellenére valóban sokak számára erkölcsi megtisztulást és a múlttal való szembenézést hozott. Ezek az alkalmak jó hosszú időre bevésődnek az emberbe, és az ilyen emlékek által vérteződünk fel a jövőre nézve, hogy ne hallgassunk a kommunista rendszer akkori és mai ideológusai szirénhangjaira, a megtévesztésre, hazugságra, amivel táborukba próbálják csábítani a világ igazságtalansága felett töprengő egyszerű embert, hanem a saját szemünknek és lelkiismeretünknek higgyünk; ott, ahol fekete és fehér, jó és rossz mindig jól szétválasztható egymástól. A lelkiismeretünk pedig ez esetben egyértelmű iránymutatást ad. Nagy Imre emlékezete mindannyiunk közös ügye. Mondom ezt annak ellenére, hogy ha az egykori miniszterelnök itt járna köztünk, minden bizonnyal velünk, jobboldaliakkal kevés dologban értene egyet. De ez most nem számít, ahogyan ön is mondta. Az ugyanis tagadhatatlan tény, hogy kritikus pillanatban Nagy Imre helyesen cselekedett, nemet mondott a kommunista ideológiára és az idegen agresszióra, vállalta a mártíromságot a helyes döntéseiért, valamint a nemzete függetlenségéért. Az ideológia helyett a saját nemzetét, a birodalom szolgálata helyett a magyar emberek szolgálatát választotta. Kevesen vannak a szélsőséges és irreális egyenlőség hagymázas elképzeléséből kinőtt baloldali diktatúra politikusai közül, akik mindezt elmondhatják magukról. Pedig Nagy Imre üzenete ma is érvényes. Nem külső hatalom diktátumaira kell várnunk, nem annak a külső hatalomnak a beavatkozását kell követelnünk, mert akkor nem vagyunk mások, csak Magyarországra ejtőernyőztetett deszantosok, ráadásul azok a fajták, akik jellemzően nagyhatalmak bábjai. A magyar nemzet vezetőit csak a magyar nemzet tagjai választhatják meg, és utána tarthatják meg vagy küldhetik el. Ha Nagy Imre mártíromságát ma komoly útravalónak tekintjük, akkor ezt az útravalót nem fordíthatjuk le másként, mint hogy ebben az országban jöjjön bármekkora külső erő, kívülről érkező nyomás, a hatalmat nem lehet sem külföldi támogatással, sem a magyar emberek s különösképpen a magyar emberek fizikai és szellemi épsége ellenében gyakorolni.
