Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 6. szerda - 126. szám - Az ügyészség 2018. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):
2314 milyen követendő példával tud az ő számukra előállni? Belegondolt-e abba, legfőbb ügyész úr, hogy önnek személyesen milyen felelőssége van abban, hogy az elmúlt 30 évben, 30 évvel a rendszerváltoztatás után ma a jog újra a politika szolgálóleánya? És ezt úgy teszem hozzá, hogy az elmúlt 30 évben több mint 16 év az ön legfőbb ügyészi minősége alatt telt el. Milyen érzés minden reggel úgy felkelni, legfőbb ügyész úr, hogy tisztában van vele, hogy ma is bűncselekményeket kell eltussolnia? Milyen érzés meginni úgy a reggeli kávéját, megkötni a nyakkendőjét, hogy ma újabb politikai maffiózókat kell futni hagyni? Milyen érzés a csengőfrász, amikor meglátja a telefonjának a kijelzőjén valamelyik nagyhatalmú fideszes potentátnak a nevét, és görcsbe rándul a gyomra, mert pontosan tudja, hogy ki miért hívja, hogy mit várnak el öntől, és azt is tudja, hogy ezt a telefonhívást nem lehet kinyomni? Milyen érzés, legfőbb ügyész úr, minden egyes reggel a hivatalba menni úgy, hogy pontosan tisztában van vele, hogy nem fogja tudni a hivatalát ellátni tiszta lelkiismerettel? És milyen érzés hazamenni úgy, és a gyerekei szemébe nézni, hogy erre a mai nap sem volt képes? És a lesütött szeméből azt látom, legfőbb ügyész úr, hogy ez többet mond minden szónál. Hogy tud egyáltalán még aludni éjszaka? Nem forgolódik-e az ágyában, arra gondolva, hogyha esetleg úgy fordul a politikai széljárás, akkor nagyon könnyen a vádlottak padján találhatja magát? Szokott-e merengeni azon, hogy bajban ismerszik meg az igazi barát, és ha ezek a főmaffiózók már réges-rég elmenekültek az országból, valamelyik szigeten szürcsölgetik majd a koktélt a rablott vagyonukból, akkor mi fog történni önnel? Lesz-e valaki, aki ön mellett áll majd? Vagy abban bízik, és bízik-e annyira ezekben az emberekben, hogy majd gondolnak önre, és önnek is jut majd egy hely valamelyik jachton vagy valamelyik magánrepülőn? Bízik-e annyira ezekben az emberekben, akiknek most falaz, akiknek a bűncselekményeit eltussolja, hogy gondolnak majd önre, és segítenek megúszni a felelősségre vonást? Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tudom, hogy nem fogok ma őszinte választ kapni öntől. Azt is tudom, hogy nincs értelme felszólítanom önt most a lemondásra, és nem fogom eljátszani azt, mintha azt gondolnám, hogy önnek valódi választási lehetősége lenne ebben a helyzetben. Mert pontosan tisztában vagyok azzal, hogy abba a politikai és gazdasági maffiacsaládba, amelynek ön is a tagja lett, egy bizonyos szint fölött csak belépni lehet, de kilépni már nem. Nem is mondok ön felett ítéletet, mint azt néhány ellenzéki képviselőtársam tette, meg fogja ezt majd tenni az evilági vagy a túlvilági törvényszék, én csak annyit kérek öntől, hogy amikor ez az egész vita lezajlik, és megint nyer egyévnyi levegővételt, és hazamegy és elgondolkodik, akkor jusson eszébe, és tegye fel magának azt a kérdést, és válaszoljon erre a kérdésre, ne nekem, hanem elsősorban önmagának: megérte? Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatni szeretném képviselőtársaimat, hogy az ügyészség 2018. évi tevékenységéről szóló beszámolót vitatjuk, és nem erkölcsi kioktatást tartunk, úgyhogy arra kérek minden felszólalót, hogy lehetőleg arról beszéljen, ami a napirendi pont. Köszönöm szépen. Következő felszólaló Stummer János. Parancsoljon, képviselő úr! STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Főügyész Úr! Hát, hadd kezdjem azzal ezt a felszólalást, azzal a vallomással, hogy engem nem különösképpen hoz lázba az, hogy meg fog-e sértődni rám avagy sem azokért a mondatokért, amik a következő percekben el fognak itt hangzani ebben a teremben. És az sem különösképpen érdekel, hogy az igazság kimondásáért nekem személyesen milyen következményeket kell majd elviselnem és vállalnom. És hogy miért gondolom ezt? Azért, mert hiszem és vallom, hogy nekünk országgyűlési képviselőknek az a legszentebb és legfontosabb kötelességünk, hogy ha a hatalom csatlósai itt vannak előttünk ebben a teremben, akkor elmondjuk nekik azt az ítéletet, amelyet sok százezer és több millió magyar ember gondol. Többek között és most jelen esetben az ön működéséről is, főügyész úr. (15.00)
