Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 24. kedd - 114. szám - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
888 Tisztelt Országgyűlés! Először az előterjesztő felszólalására kerül sor. Mielőtt megadnám a szót, felhívom figyelmét, hogy a nyitóbeszédre, a vitában történő további felszólalására és az esetleges zárszó ismertetésére összesen 25 perces időkeret áll rendelkezésére. Ezt Fekete államtitkár úrnak kell hogy mondjam. Így aztán megadom a szót Fekete Péter úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának. Államtitkár úr! FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint az egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról a 2019. évi CXXIV. törvény 2019 decemberében a színházi struktúra új finanszírozási modelljét honosította meg hazánkban, mely elsődlegesen a nemzeti és a kiemelt teátrumokat érintette. A fenntartói felelősség elvére építve alapvetően három kategóriában határozta meg a működési formákat. Létezik állami fenntartású színház, melyet az állam finanszíroz, létezik önkormányzati fenntartású színház, melyet a fenntartó önkormányzat finanszíroz, és létrejöttek a közös működtetésű intézmények, a közös működtetési forma, mely társfinanszírozásban valósul meg. Kérem, engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a december óta eltelt időszak tapasztalatait. Jelezni szeretném, hogy valamennyi olyan önkormányzat, amely színházat tart fenn (Kunhalmi Ágnes bejön az ülésterembe.) - kezét csókolom -, határidőre, március 1-jére benyújtotta a közös működtetésre vonatkozó kérelmét. Tehát nem volt egyetlenegy olyan önkormányzat sem, amelyik ezt elmulasztotta volna, vagy úgy ítélte volna meg, hogy nem kívánja az intézményeit közösen működtetni. A tárgyalási időszakról szeretném önöket tájékoztatni. Több mint húsz tárgyalás folyt a kulturális államtitkárság és az adott városok polgármesterei között. Ezek a tárgyalások kiegyensúlyozott légkörben, a színházművészet társadalmi fontosságát szem előtt tartva, partnerséget keresve, megegyezésre törekvő hangvétellel zajlottak. Mindennek eredményeként a legtöbb vidéki színház esetében a finanszírozással kapcsolatos döntések előkészítésre kerültek, a kormány előtt vannak, és várhatólag hamarosan aláírt szerződések biztosítják a harmonikus, kiegyensúlyozott működést. Ezekben az esetekben a rendező elv a korábbiakban biztosított források fenntartása, illetőleg lehetőség szerint ezek megemelése volt. A források jelentős részét így bérfejlesztésekre tudtuk megcímkézni. Felsorolnám azokat a win-win helyzeteket, amelyeket minden megegyezés során valamennyi fél örömmel fogadott. Meghatároztuk az egyes polgármesterekkel, hogy az állami forrásoknál, az esetlegesen növekvő állami források esetében a növekményeket bérfejlesztésre kell fordítani. A színházak kifejezett kérésére egy éven túlmenő szerződéseket tudtunk kötni, ami hosszú távon biztosította azt, hogy kiegyensúlyozott, tervezhető legyen az egyes előadó-művészeti intézmények működése. Valamint az igazgató kinevezése tárgykörében is megegyezés született mindenhol, hiszen úgy a kormányoldal, mint az önkormányzati oldal elfogadta azt, hogy a szakmai bizottságok - amelyek előkészítik a döntést - véleményét fogadják el a döntéshozó képviselő-testületek, így egy önkéntes és kölcsönös kötelezettségvállalás tudott megvalósulni a tárgyalások során az önkormányzatokkal. Valamennyi fent említett színház esetében így egy win-win helyzet alakult ki az új törvény bevezetése kapcsán. Fontos rendező elv volt még, hogy a megközelítőleg 50-50 százalékos finanszírozást próbáljuk meg kialakítani. Azokban az esetekben, ahol ettől eltérő volt az arány, ott jó határozottan megjelölésre került, hogy mi az indoka ennek, miért kap valamelyik színház valamennyivel többet, mint 50 százalék. A fővárosi színházak esetében nagyon sajátos a helyzet, hiszen a fővárossal egy több mint két hónapja történő tárgyalássorozaton vagyunk túl. Ennek kapcsán új szempontok merültek fel. Ahogy érezték, az előbb a vidéki színházakról beszéltem, és arról tájékoztattam önöket, hogy valamennyi vidéki színház esetében megegyezésközeli helyzetben vagyunk. De a főváros esetében az első pont az volt, hogy voltak olyan színházak, amelyeket nem kíván közös működtetésbe emelni a főváros, maga szeretné a teátrumot működtetni, felvállalva annak a teljes körű finanszírozását, és felvállalva
