Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 17. hétfő - 105. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - HAJDU LÁSZLÓ (DK):
88 adóból először a közösségi közlekedés szolgáltatását finanszírozzák, majd utána költsenek egyéb feladatokra, és tegyük mellé azt, hogy szinte lehetetlenség ezeknek az önkormányzatoknak ezt az óriási feladatot önmagukban finanszírozni. Tehát magyarul, az önkormányzati választások után a kormány kivonult a helyi közösségi közlekedés támogatásából. Mondhatjuk, hogy ez a legtöbb vidéki város esetében megoldhatatlan problémákat jelez. Tehát mindenképpen szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét - kormánytagok nincsenek jelen -, hogy ez így tarthatatlan állapot, és nem az ellenzéki városvezetőket, nem az ellenzéki polgármestereket büntetik meg, hanem az ezekben a városokban élő embereket, köztük egyébként kormánypárti szavazókat is. Ez megengedhetetlen. Ez mindenképpen esélytelenné teszi, mondjuk, a légszennyezettség elleni küzdelmet. Tehát én mindenképpen arra kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják át, hogy ezzel milyen problémahalmazt zúdítanak ezeknek a városoknak, az ott élőknek a nyakába. Másik ilyen probléma, és erről is már nagyon sokat beszéltem itt a Parlament falai között, hogy összeomlás szélére került a víziközmű-rendszer. Nagyon nehezen fogják tudni ezek a települések biztosítani az egészséges ivóvizet, és nagyon nehezen fogják tudni biztosítani a szennyvíz megfelelő elvezetését és a szennyvíz tisztítását. És akkor itt megint csak egy olyan környezetvédelmi problémához csatolunk vissza, ami, azt hiszem, érthető mindannyiunk számára. Ha nincs meg a megfelelő forrás ezeknek a közműveknek az üzemeltetésére, akkor nagyon-nagyon komoly további károsodás figyelhető majd meg, a vízbázisok sérülni fognak, és ez olyan beláthatatlan károkat fog okozni a későbbiekre nézve, hogy akármilyen kurzusváltás történik itt, mondjuk, két év múlva, aligha lehet ezeket a problémákat majd helyrehozni. Itt egészen döbbenetes számokról lehet beszélni. Itt azért 15 éves távlatban kell az ellátásért felelősöknek úgynevezett gördülő fejlesztési tervet készíteni, és 1500-3000 milliárd forint közé becsüli a szakma 15 éves távlatban a forráshiányt, tehát azt az összeget, ami a most tervezhető forrásokon felül szükséges lesz ahhoz, hogy ezt a legfontosabb közszolgáltatást, az ivóvízellátást és a szennyvízelvezetést fenn lehessen tartani, és a megfelelő pótlási és karbantartási munkákat el lehessen végezni. Tehát itt a tavaszi ülésszak első napján én arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, és azt üzenem innét is napirend után a kormány tagjai, illetve a miniszterelnök úr felé is, hogy ha egy percig is komolyan gondolják, hogy meg kívánnak küzdeni ezekkel a rendkívül súlyos kihívásokkal, akkor fogadják el azt, hogy ezeknek a küzdelmeknek jelentős részét helyi szinten kell megvívni, ahhoz pedig az önkormányzatok számára biztosítani kell ezeket a megfelelő és szükséges forrásokat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Hajdu László képviselő úr, a DK képviselőcsoportjából: „175 év-175 kép - Emlékezés Ganz Ábrahám életművére” címmel. Öné a szó, képviselő úr. HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Szombaton nyílt meg a választókerületemben a Vasutasok Széchenyi István Művelődési Házában a „175 év - 175 kép” című kiállítás. A tárlat annak állít emléket, hogy 175 éve alapította meg Ganz Ábrahám a magyarországi vasúttelepítés technikai hátterét, és megteremtője az első önálló cégének, és ezzel ipartörténetet is alkotott. A kiállítás anyagát, a Ganz Művek vasúti járműveit ábrázoló 175 fotót Nehéz György állította össze, egy MÁVdolgozó fiatalember, megszállott vasutas, aki minden szabadidejét és pénzét e hobbijára, a vasútereklyék gyűjtésére áldozza. Ganz Ábrahám svájci vasöntőiparos legény volt, aki akkoriban a szokásos módon vándorolva, Európa fejlett iparral rendelkező országaiban mindent megtanult a korabeli gyártástechnológiából. Vándorútja során 1842-ben, 28 évesen érkezett Pest városába, és először a hengermalomgyár gépműhelyében helyezkedett el. De már 1844-ben önállósította magát. Budán egy vízivárosi utcában
