Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 16. hétfő - 112. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
772 Bárhogy is alakul a járványügyi helyzet, nyilván rosszabbnál rosszabb forgatókönyvek jelennek meg nemcsak a sajtóban, de a képviselők többségének lelki szemei előtt is, azért ne felejtsük el, hogy számosan rettegnek Magyarországon a tavasszal lejáró kilakoltatási moratórium utáni helyzettől. Tehát ha eljutottunk oda, és szerintem ez az ország példás gyorsasággal jutott el oda, hogy hiteltörlesztési moratóriumot hirdethet ki a magyar nemzet felhívása nyomán, akár a Bankszövetség érintettségével, Magyarország Kormánya, vagy bárki más, de ezt az épeszű lépést meg kell tenni, innen jussunk el oda, hogy egy végrehajtási moratóriumot és egy kilakoltatásit hosszabb formában csapunk mindezekhez, hiszen akkor van értelme ennek az egésznek. Összességében azt látom a legfontosabb feladatunknak, bármely frakcióban ülünk most, és akár kormányon, akár ellenzékben vagyunk, hogy ezen sorskérdések mentén konszenzusokat találjunk, nemzeti minimumot hirdessünk, és ezt mindenki hitelesen tudja képviselni a sajátjai irányába. Én nagyon bízom tehát abban, hogy a hitelek törlesztési moratóriuma mentén, ha ennek a végleges megoldása kialakul, akkor egy valódi csatárláncot tudunk alkotni, és ezen nemzeti sorskérdések tekintetében meglesz az a közös nevező, amire 30 éve vár ez a nemzet. Márpedig ez a nemzet most egy veszélyzónába került. Együttesen fogunk vizsgázni a tekintetben, hogy ki tudunk-e ebből lábalni, pontosabban milyen gyorsan, milyen hatékonyan lábalhatunk ki. Ezen közös vizsgához én a saját munkámat nagy tisztelettel felajánlom. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „A társadalom képe egy vírus tükrében” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett ugyancsak a Jobbik-képviselőcsoportból Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy István miniszter úr az imént, egy félórával ezelőtt arról beszélt, hogy egy ismeretlen helyzet előtt állunk, nem voltunk még ilyenben, és ezért mi most ezt még csak tanuljuk. Hát, ez a legnagyobb probléma. Elkényelmesedtünk. Azt hisszük, hogy a jó világ, a modern világ, az aránylagos jólét megóv minket a vírusoktól, baktériumoktól. De hát adott erre bárki is garanciát? Attól, hogy a higiéniai eszközök a technológiai fejlődés eredményeként magasabb szintűek, többfajta betegséget meg tudunk előzni vagy le tudunk küzdeni, attól még soha senkinek nem mondta egyetlen vírus sem, hogy ezután már nem fogok működni, sőt pontosan tudjuk, hogy ez a földgolyó már nem olyan, mint amilyen az emberiség kezdetén volt, mert amióta az emberiség létezik, azóta rombolja a Föld légkörét. Azóta rontja azt a levegőt, azt az oxigént, amely ahhoz kell, hogy egészséges életünk legyen. Azt gondoltam, amikor ez a járvány kitört, vagy a járvány előszele kitört, hogy készen állnak a kormány részére azok a protokollok, amelyek ilyenkor automatizmusokként működnek, és pontosan tudja mindenki, hogy az adott feladatláncban neki mi a dolga. Van nekünk egy Bakondi Györgyünk, van nekünk egy katasztrófavédelmünk, és mi azt hittük, hogy nemcsak azért nincsenek különböző gyakorlatok, szimulációs gyakorlatok a társadalomnak egy ilyen helyzetre, mert nem akarják riogatni a társadalmat, de közben kiderült e járvány kapcsán, hogy azért nincsenek ilyen szimulációs gyakorlatok, mert nincsenek szimulált helyzetek, és nincsenek gyakorlatok. Gondolják meg, az elmúlt 70 évben senkinek nem jutott eszébe, hogy az iskolákban oktatási tananyag legyen akár egy természeti, akár egy egészségügyi katasztrófában, hogy kinek mit kell csinálnia. Bizonyára emlékszik az idősebb korosztály, hogy polgári védelmi gyakorlatok voltak az általános iskola felső tagozatában és a gimnáziumban. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a társadalom természetes létrésze volt az, hogy egy katasztrófára hogy kell reagálni, és hogy ki milyen helyzetben van, attól függően, hogy gyermek, felnőtt, nő, férfi, idősebb, fiatal, mi a dolga, egészségügyben dolgozik, vagy a katonaságnál, vagy a rendőrségen. Számomra az a döbbenet, hogy Magyarországon vannak a világon a legjobb statisztikusok, a legjobb logisztikusok és a legjobb járványügyi szakemberek - ezt mindenki a világon elismeri -, és
