Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 16. hétfő - 112. szám - Tordai Bence (Párbeszéd) - a miniszterelnöknek - „Mi folyik itt?” címmel - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
758 Nem könnyű a bizalmat fenntartani, amikor széles körű tesztelés helyett a Csernobil-effektust látjuk megvalósulni a gyakorlatban, amikor teljesen alkalmatlan mérések után az eredményeket kommentálva azt mondják, hogy nem jó, de nem tragikus. Kevés a mérés, ezért kevés a fertőzött. Tudjuk a modellekből, hogy egy halálesetre nagyjából nyolcszáz ténylegesen megfertőzött ember jut, ehhez képest hallunk ilyen harmincas számokat. Nem tesz jót a bizalomnak, amikor nem működő megoldásokat kommunikálnak nagyon magabiztosan, például a külföldről érkezők karanténba zárásának megvalósulásáról vagy az egészségügyi ellenőrzésről, a lázmérésről a határokon, ami állítólag mindenkire kiterjed, aztán kiderült, hogy közel sincs így. A kérdésem miniszter úrhoz, hogy várhatunk-e változást a kormány kommunikációjában, és a továbbiakban rá fog-e szolgálni a veszélyhelyzetben nélkülözhetetlen bizalomra a kormány. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nagy István miniszter urat kérem a válaszra. Parancsoljon, miniszter úr! DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban úgy van: a bizalom nagyon-nagyon fontos. Érlelődik bennem egy megfogalmazás, amely nagyon-nagyon súlyos megfogalmazás. Itt van a nyakunkon egy veszély, egy nagyon komoly kihívás, amely emberéleteket veszélyeztet. (15.40) Az emberi szavak sokszor nagyobb veszélyt hordoznak magukban, mint… Veszélyes a vírus - csak érti, amit akarok mondani?! Tehát hogy a szavainkkal nagyon komoly gondot és problémákat okozhatunk. Ezért nagyon-nagyon fontos az, hogy mit, hogyan, mikor és miként mondunk. Tehát ez nagyon kell ahhoz, hogy aki mondja, az hitelesnek tűnjön; aki mondja, az igazat mondjon; aki mondja, az úgy mondja, hogy aki hallgatja, az elhiggye, és megnyugodjon. És itt jön a felelőssége mindnyájunknak egyetemlegesen. Van olyan baj ez, amikor a politikát és a politikai haszonszerzés lehetőségét, amennyire csak lehet - és ezért fogalmazok így -, amennyire csak lehet, próbáljuk háttérbe tolni, és tudjuk azt mondani, hogy közös felelősségvállalással kell vállt vállvetve küzdenünk azért, hogy ezt a kihívást le tudjuk küzdeni. Hiszen az emberélet egyszeri és megismételhetetlen, és egy veszteségünk már van. És nem lenne jó, ha sokkal több lenne. Hiszen ez egy olyan felelősség mindnyájunk számára, amellyel tartozunk egymás iránt, mert az élet egyszeri és megismételhetetlen. Arra kérek tehát mindenkit, hogy a szavaival, tetteivel magabiztosságot, hitelességet sugározva tudjunk olyan intézkedéseket, döntéseket keresztülvinni a társadalmon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen olyan úton járunk, amin nem jártunk még, ezért igen, egyik nap lehet, hogy nem jó felé indulunk el, de akkor azt kell mondani, hogy igen, ezt lezártuk, és el kell indulnunk a másik felé, és kell hogy jöjjenek velünk az emberek, és tudják azt, hogy értük, az ő érdekükben cselekszünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Egyperces viszonválaszra Tordai Bence úré a szó. Parancsoljon, képviselő úr! TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, miniszter úr, ezt a hozzáállást és ezeket a bölcs gondolatokat. Bárcsak minden kormánytag így járna el! Hiszen a jó szándékot nyilvánvalóan nem vitatjuk el egymástól. Amit problematizáltam, azok a politikai reflexek, amelyeken, úgy látszik, néhányan nagyon nehezen tudnak túllépni.
