Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 10. kedd - 111. szám - A származási hely feltüntetése érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
639 mindent nem lehet megvalósítani pár év alatt, de azon az úton vagyunk, hogy megvalósítsuk. Én köszönöm szépen a magyar kormánynak, Gyopáros Alpár kormánybiztos úrnak, hogy a „Magyar falu” programmal támogatja a településeket, támogatja azokat a kistelepüléseket, ami nekem mindig is szívügyem volt, így támogatja az én térségem településeit is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából ismételt felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden tiszteletem a levezető elnöké, ezért szeretném az idegrendszere érdekében jelezni, hogy messze nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló időkeretet, hiszen nem kívánok visszaélni az általános vita adta lehetőségek mindegyikével. A szomorúságomat szeretném kifejezni, főleg Boldog István képviselőtársam felszólalása után. Mi 2010 óta ülünk egymással szemben itt a parlamenti patkóban, számos kérdésben parázs vitáink voltak, számos olyat találni, amiben egyetértettünk, és én azt vettem észre, hogy amikor alapvető nemzetstratégiai kérdésről volt szó, és ön is felül tudott emelkedni ezen a parázsló, talán mondjuk úgy, ellenszenven, akkor bizony megvoltak azok a közös alapok, amelyek Magyarország létérdekeit mindig szolgálták. Ezért kérem azt, hogy ebből a véleménybuborékból, amiben most ülnek, és minden harag nélkül mondom ezt, próbáljanak meg kiemelkedni. Hiszen mindenki itt elmondja a saját választókerületét illető visszacsatolásait, amelyeket kapott a különböző pályázati forrásokat illetően, elmondják azt, hogy felújították azt az óvodát, aminek támogatom a felújítását, de képviselőtársam, egyre kevesebb benne a szakdolgozó, és azt várják, hogy egyre több gyermek születik, miközben… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) Lehet erre véleményt megfogalmazni, persze, nyomjanak egy gombot, de a helyzet az, hogy Boldog István azt várja, hogy egyre több gyermek születik, és én is ezt várom, a rögvalóság sajnos nem ez. A rögvalóság az, hogy a tavalyi évben megint rekordszinten fogyott a magyar, és a magyar falvak, egyes magyar térségek kiürülését nem sikerült megállítani. A mi feladatunk a magyar parlamentben a szembenézés lenne egy olyan katasztrofális demográfiai helyzettel, amely kapcsán, ha mi itt mindannyian összefogunk, és egy nemzeti minimumot alakítunk ki - és hozzám közel áll ez a gondolat, én kapacitálom erre önöket -, és ez jól elindul, és minden erőforrást ide tudunk fektetni, akkor is 30-40 éves program lenne önmagában az, hogy a fogyást lassítsuk, és valamilyen szinten ezeknek a folyamatoknak elejét tudjuk venni. És azt látjuk sajnálatos módon, hogy tényleg egy véleménybuborékban élnek, hiszen önök talán elhiszik azt, hogy ez a demográfiai katasztrófa lassú zuhanással járt az utóbbi egy-két évben, miközben az a helyzet, hogy négy darab 90 ezer alatti élveszületési adatot tartalmazó év volt Magyarországon emberemlékezet óta, és mind a négy 2010 utánra esik. Nem szeretném ezért önöket felelőssé tenni, mert nem lenne korrekt szakmailag, hiszen egy alacsonyabb bázisról indulnak, amikor már a szülőképes korú hölgyek száma kevesebb, de azt is láthatjuk, hogy mindenféle demográfiai adat, tehát mindegyik, amelyet a szakma figyelembe vesz, romlott az utóbbi években - és bárcsak ne így lenne! -, a termékenységi arányszámnál volt egy átmeneti emelkedés, amit én nagyon üdvözöltem, még mindig messze voltunk az 1,5-től, és 1,49-nél megállt a termékenységi mutató, aztán kis stagnálás után minimális csökkenésnek indult. Szeretném, ha ez újra emelkedésnek indulhatna, de azt látom, hogy ha önök ilyeneket mondanak, miszerint Magyarországon több gyermek születik, ezek a folyamatok lassulnak, akkor a valóság eltagadása megakadályozza azt, hogy közös megoldásokat találhassunk. Volt olyan év a 2010-es években, amikor egész Erdélyország tekintetében kevesebb, mint 10 ezer magyar gyermek született, képviselőtársaim! Legalább Trianon 100. évfordulója kapcsán józanodjon ki mindenki, hogy mekkora a baj! És ezekre közös megoldásokat kellene találni, és látja,
