Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 10. kedd - 111. szám - A származási hely feltüntetése érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - TASÓ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
607 ELNÖK: Köszönöm, Orbán Balázs államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. TASÓ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején szeretnék egy kicsit visszatekinteni a múltba, azért is, mert itt is szeretném megerősíteni sokadjára, hogy milyen fantasztikus hely a Kárpát-medence, milyen nagyszerű ország ez, ahol élünk, s hogy milyen sok és hatalmas erőfeszítés árán tudták csak megvédeni őseink, elődeink ezt a hazát. Amikor visszatekintünk a tanulmányainkra, akkor pontosan emlékszünk arra is, hogy több évszázad kellett ahhoz, hogy kialakuljon úgy ez az ország, ez a Kárpát-medencei hatalmas tér, hogy minden egyes szeglete lakható legyen. Úgy lett kialakítva, hogy a nagyvárosokon túl a mezővárosok körül falvak szerveződtek, és egységes gazdasági szerkezetté alakult az egész ország. Mindig is irigyeltek bennünket Európában, szerették volna valamelyik oldalra, vagy a német, vagy a francia érdekkörbe beláncolni Magyarországot. Sokáig tudtunk ellenállni, hál’ istennek. De nyilvánvaló volt, hogy egy idő után az európai törekvések nem engedik meg, hogy Magyarország megerősödjön. Az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulásával viszont… (Arató Gergely közbeszólására:) Arató képviselő úrnak, akinek túlságosan nagy az arca, szeretném elmondani, hogy kicsit várjon, aztán majd szóba hozhatja a mondandóját. Tehát az a lényeg, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia olyan országot mutatott Magyarország és a Magyar Királyság erejével, amely Európában kiegyensúlyozó szerepet töltött be. Amikor megtámadták az érdekeinket, és az európai törekvések ármánya háborúba vitte a Kárpát-medencét, akkor világossá vált, hogy így együtt a medencében élő népek nem maradhatnak. Egy biztos, hogy Trianon veszte és végzete Magyarországra örökre rányomja a bélyegét, örökve elvágva azt a kapcsolatrendszert, amellyel Magyarország erős volt. Ha visszaemlékezünk arra, hogy a nagyvárosi gyűrűk és a közlekedési kapcsolatok milyen módon fűzték fel a településeket a nagyvárosokhoz és a fővároshoz, akkor tudhatjuk, hogy valóban egy tervszerűen felépített országról beszélhetünk. A trauma, amelyet száz év mértékben mért ránk a sors, nyilvánvalóan a reményt mindig éltette bennünk, és számíthattunk arra, hogy az uniós ciklusban, majd az elsőben, amikor forrásokhoz jutottunk, 2007-től ’13-ig lesz lehetőség arra, hogy a vidéki települések is felzárkózzanak. De emlékszünk itt jó néhányan arra, hogy az MSZP-SZDSZkormányok felszínes politikája Budapest-központú volt, a források 63 százalékát használta fel a közép-magyarországi régió. Ne felejtsük el, hogy bíztunk abban, hogy talán egy kiegyenlítődés, egy felzárkózási lehetőség megnyílik számunkra, de ez nem történt meg. Erre egészen 2010-ig várni kellett, amikor új szemlélettel indult el a magyar kormány, és a magyar parlament többsége egyértelművé tette, hogy Magyarországon minden ember fontos, minden település fontos. A most indult „Magyar falu” program, valóban így van, egy olyan lehetőség és olyan eszköztár, amely a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb lehetőséget ad arra, hogy a településeken élők felzárkózzanak, ne kétsebességű Magyarország legyen, hanem minden polgára legyen egyenrangú. Az a helyzet, hogy a korábbiakban, az MSZP-SZDSZ-retorikában a „vidéki” szó mindig pejoratív volt. Egyébként most sem tudunk másképp gondolkodni erről, ismerve az itt ülők közül jó néhányat, mást nem is lehet levenni az ő hozzászólásaikból, dünnyögéseikből. Az a helyzet, hogy Magyarországon a vidéken élő emberek sokszor kénytelenek voltak elköltözni a munkahely miatt, a lakhatási körülmények miatt, ettől függetlenül az a törekvésünk, hogy maradjanak a helyükön, ha lehet, éljenek ott, ahol a legszebb és legjobb számukra, kötődjenek ahhoz a világhoz, ahol megszülettek, ahol élni akarnak. Egy biztos, hogy ez a törvény, amely most a parlament előtt van, segítséget ad ahhoz - s nem varázsütésre ad lehetőséget -, hogy a helyi identitás erősödjön, legyenek a jó példák a többiek előtt
