Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 2. hétfő - 109. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BANA TIBOR (Jobbik):
463 hogy az állam közbelépne? Önöket ez mind nem érdekli, mert - hadd segítsek önöknek - a gyerek nem fontos önöknek! Tisztelt Ház! Jó volna, ha öt év múlva a legközelebbi jelentés már valamennyi téren jelentős javulásról számolna be, tartok azonban tőle, hogy ez a következő kormány feladata lesz. Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bana Tibor, a Jobbik képviselője: „Szombathely bombázásának 75. évfordulója” címmel. Öné a szó, képviselő úr. BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Sose hidd azt, hogy a háború - bármilyen szükséges vagy indokolt is az - nem bűn.” - Ernest Hemingway. Március 4-én emlékezünk Szombathely bombázásának 75. évfordulójára. Szombathely megyei jogú város önkormányzata, az ELTE Savaria Egyetemi Központ és a Szent Erzsébet-plébánia szerdán 16 óra 15 perckor tart kegyeleti megemlékezést a tragikus évforduló alkalmából a ferences templom Assisi Szent Ferenc Kollégiumnál. A bombatámadás áldozatainak domborművénél lesz ez a megemlékezés, majd az egybegyűltek közösen sétálnak át az ELTE Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épületéhez, ahol az épület falán elhelyezett emléktáblánál folytatódik a megemlékezés. Emlékbeszédet mond dr. Nemény András, Szombathely polgármestere. Az esemény a megemlékezés gyertyáinak elhelyezésével zárul. Tekintsük át a 75 évvel ezelőtti események történelmi hátterét! 1944. március 19-én a németek megszállták az országot, így minden magyar település potenciális célponttá vált, egész Magyarország hadműveleti terület lett. Szombathely az első légicsapást 1944. július 26-án szenvedte el, ekkor még csak a repülőtér volt a célpont. Nagyobb kár nem esett, a bombák nem találták telibe a repteret. 1944 nyarán több hullámban támadták a szombathelyi repülőteret. Az egyik legnagyobb ilyen támadás az augusztus 8-ára virradó éjszaka történt, komoly károk keletkeztek a kifutópályában és a kiszolgáló épületekben, több napig a dolgozókat sem engedték a területre. A lakosságot ért egyik legnagyobb csapás 1944. október 7-én következett be: súlyos találatot kapott a pályaudvar és a szövőgyár, bombák hullottak a Petőfi és a Nádasdy utcára, a Széll Kálmán és a Szent Márton utca keleti részére, valamint az Éhen Gyula térre. A légitámadás következtében 53 szombathelyi halt meg, az áldozatok többsége nő és gyermek volt. A legtöbben a Sas és a Szövő utcában vesztették életüket. Október 21-én az első csapást a Legáth-ház hátsó traktusa kapta a Fő téren, akkor Erzsébet királyné utca 1. szám, a következő hullámban kapott találatot az áramszolgáltató generátorállomása. (15.40) A három hullámból egy a kórházat érte, valamint az Akacs Mihály utcai ONCSA-házakat. Csak itt 19 halott volt. Az utolsó hullám a Pick-telepet érte és Szőlőst, ekkor kapott végzetes találatot a szőlősi Jézus Szíve-templom. 1945 tavaszára azonban enyhült a szombathelyiek veszélyérzete, mivel 1944. december 6-a óta nem érte légitámadás a várost. 1944 őszére az ország keleti része már szovjet kézen volt, a lakosság egy része, a katonaság és az állami intézmények is Nyugatra menekültek. Szombathely lakossága a menekültekkel együtt 1944 végére 100 ezer fő körül mozgott. ’44 végén és ’45 elején megkezdődtek a Nyugat-Dunántúl stratégiailag fontos célpontjainak bombázásai, így termelő hadiipari üzemeké, katonai védelmi állomásoké és közlekedési csomópontoké. E bombázások után Szombathely lakossága már nem tartott attól, hogy további támadások érik a várost, hiszen minden stratégiai célpont elpusztult. Bár a szirénák rendszeresen megszólaltak, a bombázók mindig továbbmentek északnak.
