Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 2. hétfő - 109. szám - Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd) - a miniszterelnöknek - „Mi folyik itt?” címmel - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
442 Miniszterelnök Úr! Nem igaz, hogy az atomenergia zöld, és mivel kibocsátás szempontjából is a megújuló energia sokkal hatékonyabb, ha a teljes üzemanyagciklust tekintjük. Miniszterelnök Úr! Ön az évértékelőjében ismét konzultációalapú kormányzásról beszélt. Mikor kérdezi meg a magyar embereket arról, hogy szeretnének-e generációkra tekintve eladósodni az önök paksi kalandorprojektje kapcsán? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszonválaszra van lehetősége a miniszterelnök úrnak is. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. De hiszen ez már megtörtént: 2014 januárjában az önök választási ígéretei közül a legfontosabb témájú ez volt. Megkapták rá az emberektől a választ. Ilyen körülmények között, miután a Paksi Atomerőmű volt az akkori választás kiemelkedő témája, ezt a kérdést a választással mi eldöntöttnek tekintjük. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Hasonlóképpen szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy nem érdemes becsukni a szemünket a világ fejleményei előtt. Nézzék meg, hogy ott, ahol bezárták az atomerőműveket, ott most milyen helyzet alakul ki. Anélkül, hogy bármelyik ország nevét megemlíteném, ez talán nem volna udvarias, de ismerünk olyan országot, amely kivezeti, bezárta a nukleáris erőműveket, és nemcsak hogy nyitva tartja a szénerőműveket, hanem új szénerőműveket épít. Na, ezt a csapdát szeretné Magyarország elkerülni. (Taps és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd) - a miniszterelnöknek - „Mi folyik itt?” címmel ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Mi folyik itt?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én egy falusi parasztgyerek vagyok, szegény családból származom, és a ’60-70-es években nőttem föl a kádári rendszerben. A családunk nem volt kommunista, sőt igen kommunistaellenesek voltunk, hiszen kulákok voltunk a régi-régi időkben. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Ehhez képest azonban mégis diplomát tudtam szerezni, mégis egyetemi tanár tudtam lenni abban a rendszerben. A rendszerváltozás után végig tudtam követni azt, hogy kik jönnek az egyetemre. Sajnálatos módon azt lehetett látni, hogy egyetemi hallgatók azok lettek túlnyomó többségben, akik értelmiségi, elit családokból jöttek, és a szegény paraszti családokból nem igazán tudtak fölzárkózni. Tehát ez lenne a dolognak az első része. A kérdésemre rátérve: nagy örömmel hallgattam önt, amikor az évértékelő beszédében arról beszélt, hogy a legsikeresebb tíz esztendő volt a mostani az elmúlt száz évben. Örömömben elkezdtem nézni a statisztikai adatokat, és sajnálatos módon azt láttam, hogy sem a demográfiai számok, sem az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás területén nem történt lényeges javulás, sőt. A gazdaság területén, amely a legsikeresebb ágazat, ott valóban vannak pozitív eredmények, de ha megnézzük, az 1996 és 2006 közötti tíz évben nagyobb volt a gazdasági növekedés, és nagyobb volt az egy keresőre jutó reálkereset is; abban az időszakban egyébként, amikor az adósság-GDPhányados szintén csökkent.
