Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 15. hétfő - 141. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitája - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
4284 kapcsolatos felhatalmazásról, de ez az első alkalom, amikor ön megvárja a kormánypárti és az államtitkári választ. Ennek nagyon örülök. Másrészt viszont, amellett, hogy szeretném kifejezni minden halálesettel összefüggésben a magyar kormány részvétét, azt felháborítónak tartom, hogy azért itt mégiscsak arról van szó, hogy önök egy kamuvideót leforgattak, visszaéltek emberi érzelmekkel, emberi sorsokkal, ezekből kívántak politikai tőkét csinálni. Ezt követően pedig nem arról van szó, hogy bocsánatot kérnek az Országgyűlésben, ezért külön nem kell, rendben van, a politika nem ilyen műfaj, de hogy aztán minket személyünkben támad, ezt - bocsánat, hogy ilyen kifejezéseket használok, visszafogom magam, elnök úr - kikérjük magunknak. Tehát nagyon fordítva ül a lovon, frakcióvezető-helyettes úr. Ha már szót kaptam és az időkeretem még egy kicsit tart, bár tudom, hogy utána folytatjuk a beszélgetést, egypár szakmai jellegű dolgot szeretnék rendbe tenni. Azt értem, hogy az ellenzéki kármentő narratíva nagyjából arról szól, persze, ennek is több eleme van, amelyek egymásnak logikailag és jogi szabályozás értelmében is ellentmondanak, de van egy olyan narratíva, hogy minden intézkedést meg tudtunk volna hozni a koronavírus elleni törvényben biztosított felhatalmazás nélkül, a veszélyhelyzet által biztosított keretek között. Tisztelt képviselő hölgyek és urak, azt szeretném egyértelművé tenni, hogy ez nincs így, ez egészen egyszerűen nem igaz. Van egy saját számításunk, természetesen ez egy szubjektív számítás, nem olyan könnyű dolog ezt végiggondolni alkotmányossági szempontból, de azt hiszem, nem tévedünk a nagyságrendek tekintetében, ha azt mondjuk, hogy ha a katasztrófavédelmi törvény felhatalmazását használtuk volna és ez a törvény nem született volna meg, akkor az intézkedések háromnegyedét nem tudtuk volna meghozni. Ezek között olyan kulcsfontosságú intézkedések is lettek volna, mint a fizetési moratórium, a különböző gyermekgondozási, családtámogatási ellátások meghosszabbítása, közteherkedvezmények, ingyenes parkolás, okmányok érvényessége, polgári és büntetőeljárások meghosszabbítása. Ezt nem tudtuk volna gyorsan, késlekedés nélkül meghozni. Kétségtelen, ha itt üléseztünk volna, és ezek kapcsán is hetekig ülésezett volna a parlament rendes jogalkotás keretében, akkor az alatt meg tudtuk volna hozni, de az addig emberéletbe került volna. Tehát ezt a félreértést szeretném egyszer s mindenkorra utólag eloszlatni. A vírus elleni védekezéshez ez a fajta felhatalmazás kulcsfontosságú volt. A másik része a dolognak, pontosan erről beszélünk, hogy a katasztrófavédelmi törvényben benn lévő felhatalmazás nem volt elegendő. Erről nem a szocialisták tehetnek, nem a baloldal tehet, nem is a kormányoldal tehet róla, hanem a rendszerváltoztatást követően más tónusú különleges jogrendi állapot alakult ki. Ennek az volt a lényege, hogy biztosítsuk, hogy az állam, a katonaság és a rendvédelem ne tudja újra elfoglalni az országot, ahogy az egy diktatúrában szokás, hanem ahogy az egy alkotmányos demokráciában szokás, ezeket a különleges jogrendi állapotokat, meg a rendvédelmi, honvédelmi szerveket és a békeidőt egymástól válasszuk el. Ezért született így, ezért nézett ki így a szabályozás. De már korában is kiderült, az árvízhelyzetnél, a vörösiszapkatasztrófánál, hogy a katasztrófavédelmi törvényben biztosított felhatalmazás nem elegendő az ilyen helyzetek kezelésére. Ezt most csak azért mondom, hogy a jegyzőkönyvben szerepeljen, hogy ha lesz még ilyen különleges jogrendi állapotra okot adó körülmény, és a mostani hatályos jogi helyzet más, most nem a koronavírus-járványról beszélek, mert az kezelve van az átmeneti törvényben, hanem ha lesz, ne adj’ isten, más problémánk, akkor ez a kérdés újra elő fog jönni. Tehát arra szeretném kérni az ellenzéki képviselőket, hogy inkább abba tegyenek intellektuális erőt, hogy végiggondolják, milyen típusú változtatásokat kellene ezen a téren tenni, és gondolkodjunk közösen, mert ugyan a Velencei Bizottság azt mondja, hogy ahány ház, annyi szokás, tehát a különleges jogrendi helyzetekben minden állam másképpen jár el, de mégis jó lenne, ha előre tudnánk lépni. Az utolsó dolog, amit szintén nem értek, az is az ellenzéki narratíva része. Ha megnézik a törvényjavaslatot, ennek a törvényjavaslatnak két érdemi paragrafusa van. Az egyik valóban arról
