Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 15. hétfő - 141. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitája - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
4281 helyen még mennek befelé a fertőzések időszakába, tehát nyilván más-más világrészeken, más-más országokban másként jelentkezett ez a helyzet. Valóban speciális volt, és maga a vita is, ahogy megkezdődött ennek a felhatalmazásnak, vagy különleges jogrendnek - nem tudom, nevezhetjük akárhogy - törvénynek a vitája. Én magam, mondhatjuk, hogy minden pillanatában ott voltam, tehát a különböző frakciók közötti egyeztetéseken, a házbizottsági üléseken, ahol erről a helyzetről beszéltünk, és valóban nem tudta senki, hogy mi lesz ennek a kifutása. Akkor még, az elején úgy tűnt, hogy sikerül konszenzussal, egy megfelelő hangvétellel, az ügy, a probléma súlyának megfelelő hangvétellel elkezdenünk egy vitát. Én magam is bizakodó voltam, képviselőtársam is elmondta, hogy valamennyien elfogadtuk azt, hogy egy ilyen helyzetben különleges felhatalmazás kell, különleges jogrend kell, és nagyon úgy tűnt, egyébként még a kormányzati résztvevők részéről is, hogy lehet ebből egy olyan konszenzussal elfogadott törvényjavaslat, amely megadja a lehetőségét és az eszközeit, a jogi eszközeit is a védekezésnek. És eljött egy pillanat, amikor a kormány, én úgy érzem, politikailag hozott egy döntést, hogy márpedig ebben a helyzetben is a politikai hasznukat kívánnák erősíteni, és akkor meghozták azt a gyalázatos döntést, hogy az egyetlenegy igazi, fontos kérdést, az időkorlát beépítését meg fogják tagadni, és gyakorlatilag hazaárulónak kiáltották ki a teljes ellenzéket. Ha megnézzük ennek a törvényjavaslatnak az indoklását, önök különböző vonatkozásokban történelmi felelősségről beszélnek. Én azt gondolom, hogy valóban történelmi felelősség terheli azokat, akik egy ilyen járványügyi helyzetben nem a politikai konszenzusra, nem a pártpolitikai csatározások beszüntetésére törekszenek, hanem megpróbálnak még ebben a helyzetben is politikai tőkét kovácsolni, és önök ezt tették, tisztelt képviselőtársaim. Valóban, egyébként én is hallottam ellenzéki oldalról olyan megnyilvánulásokat, amik méltatlanok voltak és gyalázatosak, de az biztos, hogy a LMP-frakció részéről senki nem hallhatott diktatúrázást, mi konstruktívan álltunk hozzá ehhez a kérdéshez. Mi valóban az utolsó pillanatig a vita során és az országgyűlési szavazások során is arra törekedtünk, hogy ki tudjon alakulni egyfajta konszenzus itt a törvényjavaslattal kapcsolatban, és meg tudjuk mutatni a magyar társadalomnak azt, hogy amit elvár egy ilyen súlyos járványügyi helyzetben, be lehessen fejezni, legalább fel lehessen függeszteni a párpolitikai csatározásokat, hogy ez megvalósuljon. Erre önök mondtak nemet, ez teljesen világos. Az, hogy ki miként vett részt, és milyen javaslatokat fogalmazott meg, vagy milyen álhíreket terjesztett, azért emlékezzünk vissza, tisztelt képviselőtársaim, nagyon fontos kormányzati szereplőtől, akár a miniszterelnök úrtól is, miniszter uraktól is milyen jellegű kijelentések hangzottak el, vagy éppen, amikor először az ellenzék elkezdte javasolni az oktatási intézmények bezárását, akkor mi volt miniszterelnök úr részéről a reakció. De egyébként el tudom mondani még ennek kapcsán, hogy ezzel egy időben az LMP volt az első, aki javasolta a bevásárlóközpontok és az egyéb közösségi terek bezárását, és mi mindig hangsúlyoztuk, hogy ebben a helyzetben, a járványügyi védekezés idején nincs az a szigorú intézkedés, amit a magyar emberek egészségének megőrzése érdekében ne támogatnánk. Mégis sikerült kormányzati oldalról olyan egészen gyalázatos és aljas kijelentéseket tenni, amelyeknek Nacsa képviselő úr az egyik vezérszónoka volt, hogy az ellenzék a vírus oldalára állt, és az ellenzék akadályozta a védekezést. Ne haragudjon, képviselő úr, ez egyszerűen gyalázatos, és méltatlan a magyar Országgyűléshez, hogy egy magát kereszténydemokratának nevező képviselő ilyen aljas hazugságokat és gyalázatos támadásokat fogalmazott meg az ellenzéki képviselők kapcsán! Tehát ilyen szempontból mondhatjuk, hogy sajnálatos módon, valóban politikatörténeti kuriózum volt ennek a jogszabálynak a vitája, a megszavazása és az azt követő kormányzati kommunikáció. Még egy dologról szeretnék röviden beszélni. Ha elolvassuk az indoklást, akkor egy példátlan együttműködésről szólnak, ugyanakkor, én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy megfeledkeztek, méltatlanul megfeledkeztek az önkormányzatokról. Láthattuk azt nagyon sok helyen, hogy az önkormányzatok ebben a bizonytalan helyzetben, amikor még senki nem igazán
