Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 15. hétfő - 141. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitája - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4276 Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Igazságügyi bizottság nem állított előadót. Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. Az időkeret megoszlása a következő: Fidesz 27 perc, KDNP 13 perc, Jobbik 9 perc, MSZP 9 perc, DK 7 perc, LMP 6 perc, Párbeszéd 5 perc, függetlenek 4 perc. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Elsőként normál szót kérő képviselők felszólalásait hallhatjuk. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője az első. Parancsoljon! (19.10) Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Látható, hogy a veszélyhelyzet megszűnéséről szóló javaslat vitája gyakorlatilag azóta tart, amióta ezt a veszélyhelyzetet elrendelte Magyarország Kormánya; tegyük hozzá: nem az elrendeléssel volt baj, azt teljesen jogosan tette. Aztán sajnos politikai termék lett a kérdéskörből, de talán az államtitkár úr is meg tudja erősíteni azt, hogy a 15 nap lejártával, az ideiglenes intézkedések lejártával, akkor, amikor ellenzék és kormány egyöntetűen nem fogadta el a törvényről szóló előterjesztést, akkor szerencsére nem állt elő a világvége, nem szakadt le az ég, tehát a fogantatása pillanatában kiderült, hogy a javaslat nem felel meg a kormányzati indoklásnak. Hiszen ha visszaemlékszik, államtitkár úr, akkor a tiszti főorvos asszony egymaga el tudta rendelni az iskolák zárva maradását, és a belügyminiszter úr is egy tollvonással el tudta intézni, hogy ne kelljen a határokat újranyitni, tehát minden olyan korábbi riogatásszerű felvetés, amelynek értelmében egy összellenzéki elfogadás, amely átadja a túlhatalmat, mennyire veszélyes lett volna, a fogantatás idejében nagyjából felsült, és kiderült, hogy szerencsére nem ez a helyzet. Azt is látjuk, hogy a veszélyhelyzet megszüntetését elrendelni abszolút indokolt és indokolt lehet, sokkal inkább félek azoktól a jelenségektől, amelyek e mögött húzódnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy a felhatalmazási törvénnyel milyen jogköröket rendelt magához Magyarország Kormánya, és mit csinált a felhatalmazási törvény mögött, tehát a színpad és a díszlet mögött. Ugye, önök belekapaszkodtak egy-egy mantrába, miszerint egyes ellenzékiek azt állították, hogy nem fog ülésezni a parlament; hozzáteszem: az első napokban kormánypártiak is ezzel érveltek, hogy azért van szükség felhatalmazási törvényre, mert nincs garancia arra, hogy parlamenti működés lesz (Nacsa Lőrinc nemet int.), de ez egy ilyen politikai adok-kapok részévé vált, ahol gyakorlatilag a homokozóban az idézőjeles sárga lapáttal kalapálta egymást kormány és ellenzék. Ami sokkal fontosabb, az az, hogy elhangzott még egy ígéret, amely jelesül arról szólt, hogy a felhatalmazási törvény árnyékában a parlament nem fog olyan témakörökkel foglalkozni, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a járványügyi védekezéshez, magyarán: a mi munkánk arra szorítkozott volna, hogy a védekezésből kivegyük a részünket - ahogy az államtitkár úr helyesen mondta, adott esetben ezt egy szavazattal is meg lehet tenni. Én nem akarom mások politikai tevékenységét minősíteni, az én közösségem esetében az, hogy egy koncentrált gyűjtés után védőeszközöket osztogattunk Budapesten és nagyvárosokban, úgy gondolom, legalább akkora szolgálatot tehetett az ott élők számára, de erről nyilván a történelem és az utókor fog dönteni, én nem akarom az önök tetteit e tekintetben minősíteni. Bárkire, aki segíteni próbált, jó szándékkal tekintek, és örülök, hogyha a hazáját akarta szolgálni. Volt olyan ellenzéki képviselő, Rig Lajos képviselőtársam, aki visszaült a mentőbe, és szerintem nagyon jól tette, hogy erre indult el, és más pártok képviselői is jelentkeztek önkéntes munkára, nyilván kormánypárti képviselőtársaink közül is sokan a terepen segítették a védekezést. Le a kalappal mindenki előtt, aki ezáltal segíteni tudott. Azt látom ugyanakkor, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló javaslat mögött is húzódnak olyan dolgok, amelyek a legnagyobb jóindulattal is tisztázásra várnak. Hogy mondjak egy példát: az első napokban a Jobbik bedobta a hiteltörlesztések felfüggesztésének az ötletét, aztán más pártok is megszólaltak ebben a kérdésben, és Magyarország Kormánya - teljesen helyesen - elrendelte a hiteltörlesztési moratóriumot. Hosszú szakmai vitákat fogunk folytatni arról, hogy a moratórium lejártával miért és mennyivel lesznek drágábbak ezek a törlesztések, mint lettek volna enélkül - nem véletlen, hogy az érintettek nagyjából fele, aki megtehette, nem is választotta a
