Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
4163 Köszönöm szépen, Varju László képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő fog felszólalni. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak. DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem mindannyiuknak ennek a rendkívül nehéz hétnek a küzdelmeit, hiszen a költségvetés és annak megalapozó törvénye mellett számtalan törvényt tárgyalt a parlament ezen a hosszú, hétfőtől péntekig tartó héten, és bizonyára már mindenki eléggé elfáradt, az utolsó órákat éljük itt a teremben. A költségvetést megalapozó törvényről mindenki azt gondolná, hogy valóban megalapozza a költségvetést, és abban alapvetően tényleg olyan szabályok vannak, amelyek ahhoz kellenek, hogy a kormány által benyújtott költségvetés valóban mind pénzügyi, mind jogtechnikai, mind szerkezeti szempontból megfelelő legyen. (16.10) Ez a salátatörvény 45 törvényt módosít, de a legjobb jóindulattal is azt lehetne mondani, hogy körülbelül 29 az, amelynek bármi köze is lehetne a költségvetéshez. Ez a törvény ugyanolyan salátatörvény, mint amit a kormány hétről hétre beterjeszt immár tíz éve. Tényleg mindenhez közük van ezeknek a salátatörvényeknek. Ha a polgárok látnák, hogy milyen módon zajlik itt a törvényalkotás, igencsak rosszul éreznék magukat, hiszen vélhetően nem erre adtak felhatalmazást. Csak egy példát mondok: például még a postatörvény módosítása is ebben a költségvetést megalapozó törvényben van, de egy sor sem szól olyasmiről, amihez a költségvetésnek köze lenne. Engedjék meg, hogy egypár mondat erejéig még a költségvetéshez visszatérjek abban a vonatkozásban, hogy azért azt is tudnia kell a lakosságnak, hogy míg az idei évi költségvetésben és az előző évi költségvetésekben legalább az államadósság vonatkozásában a devizaárfolyamokat prognosztizálta a kormány, és így fogadták el a költségvetési törvényt, a jelenlegiből már ez is hiányzik. De ez nem csoda, mert például az idei költségvetéshez sikerült 320,9 forint/euró árfolyamot a ’20-as költségvetésben feltüntetni, miközben alig ment 350 alá az idén. Úgyhogy el tudja képzelni mindenki, hogy az államadósság-számítás vonatkozásában milyen megalapozott a kormányunk tevékenysége. Ebben a jogszabálycsomagban van pár rendkívül felháborító szabályrendszer, és ezekről szeretnék beszélni. A 2. § a helyi adókról szóló törvényt módosítja. Egy úgynevezett 36/a. §-t vezet be, és én ezt szó szerint felolvasom, azért, mert ha a lakosság ezt látja, legalább tudja, hogy itt mi történik. „A települési önkormányzat által megállapított helyi iparűzési adóból származó bevétel elsőként, a Fővárosi Önkormányzat esetében külön törvényben meghatározottak szerint a helyi közösségi közlekedési feladat ellátására, a helyi közösségi közlekedési feladat ellátásához szükséges összegen felüli bevétel pedig különösen a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására használható fel. A települési önkormányzat által megállapított helyi iparűzési adóból származó bevétel az önkormányzati hivatal állományában foglalkoztatottak személyi juttatásai és az ahhoz kapcsolódó munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó finanszírozására nem fordítható.” Lefordítom: tehát a kormány úgy gondolja, hogy megmondja az önkormányzatoknak, hogy a helyi iparűzési adót mire használhatják. Azt még csak érteném, hogy az iparűzési adóból a hivatal személyi juttatásait ne finanszírozzák, de akkor azt kell feltételeznünk, hogy a normatív támogatások alkalmasak arra, hogy tisztes jövedelmet fizessenek az önkormányzat dolgozóinak. Mert ha nem tisztes jövedelemre szolgálnak a normatív támogatások, akkor valamiből ki kell azt pótolni. Még talán azt is értem, hogy szociális ellátási feladatok finanszírozására felhasználhatja. De mi köze a közlekedésfejlesztésnek az iparűzési adóhoz? Másrészről az üzemanyagok árában, a gépjárműadóban, a különböző útdíjakban és minden olyan adójellegű és díjjellegű bevételben, amit az állam elképesztő összegekben hajt be a polgároktól és a szervezetektől évente, a közösségi
