Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
4115 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit nehezen jutok szóhoz az előző felszólalás után. Igazi szép május 1-jei beszédet hallhattunk, amely, lássuk be, ad alkalmat arra, hogy mi is elmondjuk a kritikai észrevételeinket. Hadd kezdjem a nyugdíjasok megsegítésével. Erről nagyon sokat beszélt a mi oldalunk, ahol arról volt szó, hogy önök megemelték a nyugdíjakat egy borzalmasan sértő és a nyugdíjasokat alapvetően megalázó 2,8 százalékkal, mert azt mondták, hogy ennyi az infláció. Ezt követően maga a Pénzügyminisztérium, a jegybank és mindenki bevallotta, mindenki látta, hogy januárban, februárban elszaladt az infláció. Követeltük, kértük, követeltük, kértük - a konvergenciaprogramban is több van -, követeltük, kértük, hogy a nyugdíjasokon segítsenek. Igaz, hogy adott esetben csökken az üzemanyagok ára, de lássuk be, hogy Magyarországon nem a nyugdíjasok azok, akik a legtöbb üzemanyagot használják. Az a nyugdíjas-vásárlókosár, amit ha a nyugdíjasok érdekében összeállítunk, és megnézzük, hogy ők mennyivel fizetnek többet, hát, az bizony nem 2,8 százalék. Az annál sokkal több, tisztelt képviselőtársaim. Az alapvető élelmiszerek ára, a hús ára, a húskészítmények ára időnként 20-30 százalékkal emelkedett, és ezt veszik a nyugdíjasok. Ezzel szemben önök nem tettek semmit, és most azt halljuk, hogy azt kellene megünnepelnünk, hogy majd jövőre, jövő februárban ez a kormány fog segíteni egyheti nyugdíjjal, Én nagyon sok nyugdíjas nevében tudom most azt mondani, hogy ennek az ötletnek a gazdája tartsa addig vissza a levegőt, legyen kedves. A nyugdíjasoknak most kell a segítség. Nem jövő februárban - akkor is -, nem négy év múlva - majd akkor is -, de most is kell nekik segítség. Én azt gondolom, nem járunk messze a valóságtól és nem is rugaszkodunk el a földtől akkor, amikor azt kérjük, hogy vagy a svájci indexálás alapján egy 6,8 százalékos nyugdíjemelést tudjon a büdzsé kigazdálkodni, vagy legalább annyit, hogy a nyugdíjkorrekció októberre tervezett összegét hozzák előre idén tavaszra. (12.20) Mindenkinek nehezebb lett idén tavasszal, és mi azt mondtuk, hogy ebben segíteni kell a nyugdíjasoknak. Nem látták a nyugdíjasok ezt a segítséget, sőt most még annak is kell örülniük, hogy majd jövő februárig várhatnak erre a segítségre, és ennek a megünneplését hallhattuk itt az előbb. Munkahelyteremtéssel és nem segéllyel - ezt újra helyre kell tenni. Mi is azt mondtuk mindenkinek, mindenkinek legyen munkája. Munkát kell biztosítani mindenkinek, viszont a kormány mondja azt mindig, hogy mert mi segélyeket akarunk adni. Nem! Azoknak kell segíteni, akik a járványhelyzet miatt elveszítették a munkájukat. Önök lenézik azokat az embereket, és azt mondják, hogy mert ők segélyt kérnek. Nem! Ők nem érnek kevesebbet, mint a járvány előtt értek, csak egész egyszerűen a járványügyi védekezésben hozott intézkedések tették lehetetlenné azt, hogy ők dolgozzanak. Nem arról van szó, hogy őrájuk nincsen szükség a munkaerőpiacon. Nem arról van szó, hogy arra a munkára, arra a cégre, arra a termékre, amelyet ők előállítanak, arra nincsen szükség a piacon. Arról van szó, hogy ők a járványügyi védekezés miatti intézkedések következtében nem tudták ellátni a munkájukat. Ezek az intézkedések hol átgondoltak voltak, hol kevésbé átgondoltak voltak, de lássuk be: Magyarországon a járványügyi védekezés alapvetően jól sikerült, alacsony volt a megbetegedéseknek a száma, amihez nagyon nagyban hozzájárult az, hogy a magyar emberek végtelenül fegyelmezettek voltak - de nagyon sokan, teszem fel, azért veszítették el a fizetésüket, mert például megjelent egy kormányrendelet, amely ugyan nem zárta be a boltokat, csak nekünk vásárlóknak nem engedte meg, hogy bemenjünk. Őrajtuk segíteni kell! Lehet, hogy helyes volt ez a gondolat, de azzal együtt segíteni kell azoknak az embereknek, akik ezért elveszítették a bevételüket. Államtitkár úr, csak mi látjuk azokat a számokat, hogy a gyors-, átmeneti kölcsönöknek a száma hogyan ugrott meg, hogy a gyors-, átmeneti, fedezet nélkül nyújtott kölcsönöket kiközvetítő cégeknek embereket kell felvenniük és új kirendeltségeket kell nyitniuk? Hát, már átmeneti kölcsönökből finanszírozzák az emberek az életüket - lehet, hogy ezt önök kiszámolták -, de ez is kölcsön, amit vissza kell fizetni.
