Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
4075 hogy nagyon fontos. Több kiváló szakfolyóiratot, gondolhatunk itt a Turizmus Bulletinre, vagy amit a Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányokban publikálnak a kutatók, amelyeket figyelembe tudunk venni. Végezetül a költségvetés kapcsán kell hogy szóljak a koronavírus okozta hatásokról. Ahogy említettem, a turisztikai szakma rendkívül instabil akkor, ha valamilyen háborús, nemzetközi vagy egészségügyi probléma adódik, ezt láthattuk Magyarországon is, hiszen néhány nap alatt roppant meg a magyarországi turizmus. Jó hír az, hogy most már a válságból kifelé megyünk, kilábalunk, és a turizmus újraindítása megkezdődhetett. Külön szeretnék köszönetet mondani a magyar kormánynak, hogy a válságkezelés kapcsán biztosította azokat a forrásokat, amelyek ahhoz voltak szükségesek, hogy a turisztikai szektor veszteségeit csökkenteni tudjuk, illetve a szektorban dolgozó vállalkozások elindulását tudjuk segíteni. Ne felejtsük el, hogy jelentős volt a hitelmoratórium, a különböző járulékcsökkentések, a SZÉP-kártya emelése és azok a hitellehetőségek, amelyek a munkahelyek megtartására irányultak. Összességében azt gondolom és azt látom, hogy a 2021-es költségvetés számai biztosítják a turizmus számára azokat a költségvetési sorokat és forrásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 2030-ra kitűzött, igen impozáns célokat el tudjuk érni, ezért arra biztatom minden képviselőtársamat, hogy támogassa ezt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) (9.00) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló a DK képviselőcsoportjából Arató Gergely képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a következőkben vessünk egy pillantást arra, hogy milyen típusú lehetőségeket kínál ez a költségvetés a humánszektor, az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika területén, hogy milyen perspektívát nyújt a magyar polgároknak, és hogy mi mit javaslunk a helyett a költségvetési logika helyett, amelyet önök követnek. Mi a helyzet? Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem egyikünk sem vonja kétségbe, hogy a koronavírusjárvánnyal kapcsolatos védekezés legnagyobb terheit a nagy állami humánrendszerek viselték, az egészségügy, az oktatás, a szociális intézmények. Rájuk hárultak a legnagyobb terhek ebben a válságban, ebben a rendkívül súlyos helyzetben. Az ott dolgozók vállalták a legnagyobb áldozatot azért, hogy megvédjék az országot ettől a fenyegetéstől, ugyanakkor a járványhelyzet azt is megmutatta, hogy mik a gyengeségei ezeknek a rendszereknek. Láttuk, hogy mi az erősség. Az erősség azok a szakemberek, azok az ott dolgozó emberek, akik rendkívül önfeláldozó módon, nagy hozzáértéssel és rendkívül nagy terhet vállalva vették ki a részüket a járványügyi védekezésből. De az is látszott, hogy közben mögöttük az intézményrendszer, a finanszírozás, az eszközellátás, az infrastruktúra nincsen jó állapotban. Amikor mi azt mondjuk, hogy ez a gyávaság költségvetése, akkor arról beszélünk, hogy jól láthatóan a kormánynak esze ágában sincs szembenézni ezzel a helyzettel. Esze ágában sincs szembenézni azzal a helyzettel, hogy az oktatás mégiscsak azért maradt működőképes, mert a pedagógusok egy jelentős része és a szülők egy nagyon jelentős része működésben tartotta ezt a rendszert, iszonyatosan nagy erőfeszítésekkel és nagy kreativitással, és erre azért volt szükség, mert az elmúlt években elzúgott a magyar oktatásügy mellett és különösen a magyar oktatásügy irányítása mellett a XXI. század. Ez a költségvetés gyenge, ez a kormány gyenge, nem képes megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyekkel egyébként mindenütt szembenéznek az oktatás területén. Nem képes arra, és ebben a költségvetésben sem teremt forrásokat arra, hogy érdemben elkezdődjön az oktatás digitalizálása, hogy ne csak újabb és újabb kormánybiztosok és újabb és újabb, papíron maradt programok maradjanak, hanem valóban végre legyenek jó minőségű digitális tananyagok, legyenek eszközök az iskolákban, és legyenek eszközök a tanároknál és a diákoknál.
