Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (független):
4055 nyugdíjakat. Ezek a nyugdíjak már ténylegesen nincsenek, hiszen az államadósság elleni küzdelemben az ország ezeket az összegeket felhasználta. Számomra és mások számára egyaránt megnyugtató megoldást jelentene az, ha a kormány visszavezetné a tőkefedezeti pillért a nyugdíjrendszerbe, de nem az önkéntes jelenlegi nyugdíjkasszák révén, hanem egy olyan, az előzőhöz hasonlóan általános és kötelező jellegű megtakarítás formájában kellene ennek jelentkeznie, akár úgy, hogy állampapírok vásárlására kerül sor, és az állampapírok jelentik a később kifizetendő nyugdíjak pénzügyi fedezetét. Meggyőződésem szerint ez mindenki számára megnyugtató megoldás lenne. (20.50) A másik megoldása ugyanennek a pénztömegnek - ami azért sok ezer milliárd forintot jelent az évek folyamán, és ez folyamatosan gyűlik - a kezelésére és befektetésére pedig az lenne, ha az állam az ilyen módon összegyűjtött forrásokat tőkegarantált alapokba fektetné - lehetnek ezek akár egyes esetekben hozamgarantált alapok is -, és ebből finanszírozná azokat a nagyberuházásokat, amelyek stratégiai ágazatokban történnek. Konkrétan akár a paksi atomerőművi beruházást is lehetne hasonló módon finanszírozni ilyen befektetésekből. Meggyőződésem szerint ezzel is előrébb lenne az ország, és egyébként meglenne az a pozitív következménye is, hogy például, ha túlszalad a rezsicsökkentésnél a toll, és túlságosan megfogják például az energiaszámlákat olyan szinten, hogy már veszteségbe taszítanak egyes szolgáltató vállalatokat, akkor ott lesz egy fék, hiszen embereknek konkrétan a megtakarítása van ebben az instrumentumban befektetve, ami után ő egy hozamot vár. Tehát ez már önmagában egy féket jelentene a mindenkori kormány előtt ezeknek a pénzeknek a sorsát illetően. Nagyon röviden át szeretnék térni, képviselőtársaim, a magyar egészségügy néhány problémájára. Államtitkár úr, azt látom, hogy bizonyos tabukat - akár a koronavírus-helyzetet felhasználva - Magyarországon meg kell az egészségügyön belül törnünk. Az első a magánegészségügy helyzete. Ez egy felértékelődő ágazat - én figyelemmel kísérem a szakmai konferenciákat, a Portfolióét és másokét is, amelyek erről szólnak -, és mindenki konszenzusos véleménye szerint a jövőben jelentős összeget fognak, a mostaninál jelentősebb összeget fognak erre költeni az emberek. Azonban azt látom, hogy olyan intézményi akadálya van a magánegészségügy fejlődésének, amit maga az állami egészségügyi rendszer jelent. Konkrétan mire gondolok, képviselőtársaim, hogy testközelbe hozzam a kérdést? Van egy, a kórházban, az állami kórházban dolgozó sebészorvos. A sebészorvos rengeteg beteggel találkozik. Abban van érdekelve a sebészorvos anyagilag is, hogy ezeknek a betegeknek a jelentős részét rövid időn belül átterelje a saját fizetős magánpraxisába, amit egyébként nemritkán az állami egészségügy létesítményeiben végez, ott rendel, annak az infrastruktúráját használja föl, és magánellátásban biztosítja a betegek részére azokat a szolgáltatásokat, amelyeket ők igényelnek. Ez miért probléma? Azért, mert az állami egészségügyben dolgozó egyes orvosbárók kifejezetten ellenérdekeltek abban, hogy a magyar egészségügyi rendszer hatékonyan, jól működjön, hogy ne legyenek várólisták, és mindenki időben megkaphassa a szükséges egészségügyi ellátást. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert emlékszem arra, amikor pusztán szakmai érdeklődésből figyelemmel kísértem a szomorú sorsra jutott Telki Kórház példáját, és elolvastam az ezzel kapcsolatos szakmai véleményeket. Egyszerűen a magánegészségügy mindaddig nem tud versenyezni az állami egészségügy orvosbáróival, amíg azoknak lehetőségük van ingyen az állami praxisban megszerezni az ügyfeleket a saját praxisuk részére, hiszen a betegeket személyesen ismerik, és őket az állami egészségügyben tapasztalható hiányokat látva sikeresen terelik át a magánpraxisaikba. Szerintem ez egy nagyon rossz megoldás, hiszen maguk az orvosbárók ellenérdekeltek abban, hogy az állami egészségügy normálisan, hatékonyan működjön. Ebből kiindulva nagyon kérem, államtitkár úr, hogy foglalkozzanak érdemben azzal a javaslattal, amit az orvosi kamara megfogalmazott a hálapénzek eltörlésével és az orvosbérek megemelésével kapcsolatban. Több olyan javaslata van az orvosi kamarának, amivel nem értek egyet; a hálapénzek
