Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (független):
4052 úgy egyszerűsíteném le, és úgy hoznám testközelbe, hogy ez a „halat vagy hálót” esete, amiről itt a képviselőtársak beszéltek. Kérdés, hogy hogyan kezeljünk egy gazdasági válságot. A baloldali képviselők azt mondják, hogy aki kárt szenvedett, magánszemély vagy vállalkozás, annak adjunk több pénzt a központi költségvetésből. A jobboldali megközelítés szerint - nemcsak Magyarországon, hanem az USA-ban és szerte a világon mindenhol ez a jellemző - pedig alapvetően a gazdasági struktúrák megmentésére koncentrálnak a jobboldali kormányok, azaz nem halat adnak, hanem hálót adnak, és megtanítják a bennszülötteket halászni, mert meggyőződésük, hogy ezzel sokkal előrébb leszünk, mint az egyszeri szociális transzferekkel, amit egyébként hosszú távon nem is lehet költségvetési forrásokból fenntartani. Miért tartom nagyon fontosnak kihangsúlyozni ezt a különbséget? Mi sem áll távolabb tőlem, mint a baloldali és liberális gondolatok meg az az eszmekör, amit a képviselőtársaim tőlem balra képviselnek, azt azonban látnia kell mindenkinek, hogy milyen szintű fenntarthatósági problémákhoz vezet a költségvetésben, ha a baloldali képviselők javaslatai napirendre kerülnek, és ezeket a kormányzat, mondjuk, megfogadja. Először is ez azzal jár, hogy az egyszeri szociális transzferekkel gyakorlatilag csökkentjük a munkakeresés iránti vágyat, adunk egy olyan pluszjuttatást az érintetteknek, ami elveszi a kedvüket attól, hogy megpróbáljanak a munkaerőpiacon akár az állam által, akár a piac által teremtett munkahelyeken elhelyezkedni, és ez szerintem nem jó. Önmagában már csak azért sem jó, mert a gazdaság általános versenyképességét is csökkenti az, ha szociális transzfereket folyósítunk a költségvetésből. Ugyanis a költségvetés ezeket az összegeket valahonnan, az adót fizető emberektől kénytelen beszedni, az ő rovásukra kénytelen ebben az esetben adót emelni. Tehát, aki baloldali képviselőtársaim közül azt javasolja, hogy a kormányzat adjon jelentős összegű szociális juttatásokat ilyen módon, az egyben azt is javasolja, hogy emeljék meg azoknak az adóját, akik egyébként a költségvetés teherviselő rétegét adják, magyarul, az aktív korú dolgozó emberekre gondolok. Nagyon fontosnak tartom még azt a strukturális különbséget a baloldali és a jobboldali megközelítés között, hogy az egyik esetben egyénekre, bajba jutott emberekre koncentrálva egyszeri segítséget adunk vagy akár többszörit, és ez hosszú ideig tart, ami a költségvetés szempontjából rendkívül szerencsétlen, a jobboldali gondolkodás az összerendezett tudás, gazdasági tudás védelmére, illetve a gazdasági struktúrák védelmére koncentrál elsősorban. Át szeretnék térni az első szakpolitikai fejezetre, ami kifejezetten sok vitát váltott ki a közelmúltban. Magyarországon is megjelent a baloldali és liberális oldal által gerjesztett új nemzetközi franchise-termék, a zöldpolitika, a klímaváltozással kapcsolatos politika mint politikai tartalom, mint politikai termék, kifejezetten pártpolitikai célokra használja ezt a baloldal. Azt láttuk, hogy elég szerencsétlen módon hosszú időn keresztül nem volt más termék, most pedig gyakorlatilag tényleg mint egy nemzetközi politikai franchise-ban, készen kapja a baloldal ezeket a javaslatokat, ezzel bombázzák ebben a törvényjavaslatban is a kormányoldalt, hogy tegyen eleget a kívánságaiknak, és szomorú bár, de meg kell hogy állapítsam, hogy a legnagyobb sületlenségeket le lehet írni a klímaváltozással összefüggésben, mert egyébként ennek ellene menni azt jelenti, hogy valaki tagadja a klímaváltozást. Nagyon fontos megérteni azt, hogy amikor ki kell alakítania az országnak a nemzeti energiamixét, akkor mire kell hogy támaszkodjon. Két céldátum van az ország előtt, ennek kell megjelennie prioritásként a költségvetési tervezéskor is ezen a területen belül: 2030 és 2050. 2050-re Magyarország gazdaságának csakúgy, mint az Európai Unió más gazdaságainak klímasemlegesnek kell lennie. Ennek érdekében a becsült költség körülbelül 50 000 milliárd forint, amit addig el kell költenünk a gazdaság klímasemleges célú átalakítására, és ezt a rendkívüli összeget nekünk nemzetközi küzdelmek árán, lehetőség szerint minél nagyobb hányadban az Európai Uniótól kell megszerezni. Tehát amikor képviselőtársaim hibáztatják adott esetben a kormányt azért, mert megküzd azért, hogy a zöldmegállapodás, amit az Európai Unió létre szeretne hozni, ne a szegény országok rovására történjen meg, akkor bizony a magyar költségvetés ellen szólalnak föl. Én nem
