Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BÁNYAI GÁBOR (Fidesz):
3961 Hallottuk, hogy a két szám közel 300 ezer fő, akiket a két minisztérium forrásainak köszönhetően megmentettünk közösen. Én azt látom, hogy a munkahelyek védelme érdekében hozott támogatási intézkedéseink, a munkahelyteremtésre és annak védelmére, technikai fejlesztésekre fordított források, állami támogatások a céljukat elérik, meghozzák a hatásukat, hiszen vállalkozók tömege jelentkezik, túljelentkezések vannak ezekre a forrásokra. A magyar gazdaság minden részében azt tapasztaljuk, hogy a vállalkozók mindent elkövetnek azért, hogy újraindítsák a vállalkozásaikat. Ők hisznek abban, amit a kormányzat mond, hogy segíteni kíván és segít az intézkedéseivel; látnak a támogatásokban fantáziát, és a saját tehetségükben is bíznak, és nem akarnak még egyszer a 2008-as depresszióba és katasztrófába sodródni, mint ahogy annak idején a rossz kormányzati intézkedések miatt mélyebb gazdasági válság ért bennünket itt Európa közepén, amit a mai napig nem hevertünk még ki teljesen. A vállalkozók nem akarják, hogy ez így történjen. Emellett pedig, ami talán fontos a számmisztika és a számvita során, hogy az államháztartás hogyan alakul a bérjellegű kiadásokban a közszféra irányában. Most itt fel lehetne sorolni az összes területet, de amíg 2010-ben 2611 milliárd forintot fordított a kormányzat bérekre, bérjellegű kiadásokra a közszférában, ez 2021-ben 4476 milliárd forint lesz. Ez egy jelentős különbség, tisztelt hölgyeim és uraim, és a közszférában benne volt akkor is az önkormányzati rendszer, benne volt minden alszereplő. Ugyanezt el lehet mondani, hogy az oktatási rendszerben, bár tény és való, hogy egy pedagógus bérében a tanult szakmája megkövetelte tudás és az emberi hozzáállás szinte megfizethetetlen, és a nemzet napszámosainak tartották mindig is őket, vagy így nevezték, mert napszámosbéren voltak általában tartva - egy időben úgy volt, 2010 előtt -, de ma már 78-80 százalékkal többet keresnek, mint 2010-ben, ami persze lehetne több is. Tény és való, hogy Nyugat-Európában sokkal-sokkal többet keresnek az egyetemi, középiskolai és alapfokú képzésben oktató pedagógusok, de még egyszer mondom, 2010-ben erre sem volt meg a fedezet; a 2010-es örökség okán mi elmondhatjuk, hogy az elvesztegetett nyolc év, ahogy Varju képviselő úr a mi kilenc-tíz esztendőnket aposztrofálta. Az egészségügyben, ha az ápolók bérét összevetjük, 2010-ben 160 ezer volt az átlagfizetésük, ma pedig és 2021-re ez 355 ezer forintra fog emelkedni, egy részében; egy másik részében pedig 170 ezerről 390 ezer forintra. Jelentős duplázódást lehet tapasztalni a bérjellegű kiadások területén az egészségügyben az ápolóknak, orvosoknak egyaránt. A mentősök is duplaannyi forrást kapnak bérjellegű kiadásokra, mint korábban, ezt sem kéne negligálni az ezt nem támogató, illetve az ez ellen szóló képviselőtársaimnak. A honvédségnél szintén jelentős bérfejlesztések vannak. 2010-ben egy legénységi állományban lévő katonanő vagy katona férfi 106 ezer forintot keresett, ez ma már bruttó 255 ezer forint, de ez emelkedni fog jövő évben 300 ezer forint fölé. Tehát minden területen, amit a kormányzat felügyel és forrást kell biztosítson a munkavállalók béreihez, a közszférában dolgozók béreihez, rendkívül nagy növekedés volt. Tény, hogy kevés. Itt a volt miniszterelnök könnyes szemekkel mondta - és mondom, mámorosan, mert tényleg úgy tűnt -, hogy Ausztria 300 milliárd vagy 400 milliárd forint értékű forrást adott, így, tálcán kínálva az ottani önkormányzatok számára. Ha az a nyolc év nem olyan lett volna, akkor mi is tudtunk volna tálcán kínálni akár 300-400 milliárd forintot. Az a forrás ott veszett el 2004-2009 között. (SebiánPetrovszki László közbeszól.) (12.50) Eltűnt az a rengeteg pénz, amit annak idején fölvettek hitelekben, sőt uniós támogatásokban, és még egyszer jelzem, csak a példa: önök mindig lopásról beszélnek, mindig az uniós források lenyúlásáról, Bács-Kiskunban hat iskolát tudtak felújítani 2002-2010 között, most az összes iskolánk 119 településen - ahol iskola van, az százvalahány település -, minden iskola, alapfokú, középfokú iskola, szakképzési központ fel lett és fel lesz újítva. Ez a nagy különbség az akkori időszak és a
