Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
3938 És gondoljunk bele, hogyha jelentős visszaesés lesz, illetve, ha a kormány tényleg rákényszerül arra, hogy olyan válságkezelő politikát csináljon, amibe valóban többletforrást fog bevinni, akkor könnyen elképzelhető, hogy ennek a költsége az lesz, hogy az adósság/GDP hányados növekedni fog. A költségvetés szerkezetével kapcsolatosan itt már többen emlegették azt is - csak röviden fogok róla említést tenni -, hogy ahelyett, hogy ez áttekinthetőbb lenne, egyre kevésbé követhető ezzel a két alappal: a Gazdaságvédelmi és az Egészségbiztosítási és Járvány Elleni Védekezési Alappal. Még kimondani és nagyon hosszú és nehéz, ebben aztán tényleg benne van minden, fű, fa, virág, de olyan dolgok is, amik egyáltalán nem összetartozók. Azt gondolom, hogy ezt a későbbiekben majd az egyetemeken tanítják mint állatorvosi lovat, hogy ilyen költségvetést nem szabad csinálni, mert ez nagyon nem áttekinthető. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az egészségügy, amelyiknek a legtöbbet kellett volna kapnia, hiszen egyrészt járvány van, másrészt az elmúlt tíz esztendőben kivéreztették az egészségügyet, nominálisan 8 százalékos növekedés van a költségvetésben, ami reálértékben, ha elfogadjuk a 3 százalékos inflációt - fogadjuk el ebben a pillanatban -, akkor is csak egy 5 százalékos növekedés. Ez nyilvánvalóan nem fogja kompenzálni azt a többletkiadást, ami egyébként most felmerült, és még várhatóan fel fog merülni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy talán valamilyen koncepcionális átalakításra is szükség lenne, tíz év óta várjuk ezt a koncepcionális átalakítást az egészségügy vonatkozásában, azonban ez egyáltalán nem történik meg. Hasonlóképpen, az oktatásnál a 3,7 százalékos bővülés, ami, ha az inflációt megint beszámítjuk, akkor gyakorlatilag a hibahatáron belül 0,7 százalékos reálnövekedést jelent, de az előbbiekben itt hallottam a képviselőtársaimtól és államtitkár úrtól is, hogy az oktatás és a felsőoktatás területén minden rendben van. (11.00) Én megnéztem a legfrissebb egyetemi rangsorokat, van egy ilyen top 500. A top 500-ban találtam négy olyan egyetemet, amely osztrák egyetem, három olyat, hogy cseh, kettő olyat, hogy lengyel, egy olyat, hogy észtországbeli, egy olyat, hogy Litvánia, egy szintén Ukrajnából, és Magyarországról egyetlenegyet sem lehetett találni. Tehát biztos egyébként, hogy önök sok-sok eredményt értek el az oktatás területén, különösen a felsőoktatás területén (Dr. Rétvári Bence: Még a CEU sincs benne?), meg nagyon jelentős bérnövekedéseket értek el - egyébként, amikor én nyugdíjba mentem, az én egyetemi tanári fizetésem csak 20 százalékkal volt magasabb, mint egy tescós árufeltöltőé, csak úgy lábjegyzetként mondom ezt -, ugyanakkor az eredmények pedig nem mutatják ezt. Azt gondolom, hogy ennek a költségvetésnek és az egész válságkezelésnek az egyik nagyon fontos tanulsága és nagyon fontos eleme az, hogy a kormány bizonyságot tett arról, hogy mennyire érzéketlen szociálisan, és mennyire nem képes arra, hogy figyelembe vegye azt, hogy a válság miatt kilátástalan helyzetbe kerülő embereken itt és most, gyorsan próbáljon meg segíteni. Ez nem történt meg. Összefoglalásként három pontot szeretnék mondani, három dolgot szeretnék mondani, amelyek nagyjából mutatják azt, hogy mit is gondolok erről az egész 2021-es költségvetésről. Az első jellemzője ennek a költségvetésnek, hogy nem anticiklikus jellegű, tehát nem kívánja a válságot jelentős mértékű költségvetési kiadásokkal kezelni. Ezt az államháztartásihiány-adatokból lehet látni. Ez azért is nagyon baj, mert így elmulasztja annak a technikai, technológiai megújulásnak a lehetőségét, amelyet minden válság felkínál, és úgy tűnik - nem úgy tűnik, biztosan -, nem akar élni ezzel a kormányzat. A második megállapítás pedig az, hogy a támogatások, amelyek vannak, nem normatív módon, nem normatív alapon kerülnek kiosztásra, hanem sokkal inkább célzottan. Igen jelentős ebben az állami megrendelések és az állami beruházások súlya, ami ugyan fölfogható válságkezelésként, de csak egy célzott válságkezelésnek, egy kárpótlásnak, mégpedig a kormánynak kedves oligarchák
