Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3929 forrásokból megoldjuk. Hát, nem tudom, 15 éves távlatban 3000 milliárd forint - talán képviselőtársaim is érzik, hogy mennyire irreális, hogy ezt pályázati forrásokból meg lehessen oldani. Még egy szektorról beszélnék röviden, az önkormányzatokat érintő megszorításokról. Nagyon sokat beszéltek már erről ellenzéki képviselőtársaim és én magam is az elmúlt hetek vitáiban, de én nagyon fontosnak tartom ezt egy kicsit másik oldalról megközelíteni. Itt az egy súlyos probléma és demokráciafelfogással kapcsolatos probléma is, hogy önök kivéreztetik az önkormányzatokat, elveszik az eszközeiket, rengeteg önkormányzati döntési jogkört elragadnak a felső politika szintjére. De az legyen világos, hogy a legnagyobb baj mégiscsak az, hogy a városokban, településeken, falvakban élő emberek fogják a kárát látni ennek, tehát ezekből az elvonásokból kevesebb jut majd az önkormányzatok részéről a legfontosabb közszolgáltatások fenntartására, amit viszont az önkormányzatoknak kell ellátni. Tehát önök az önkormányzatokat érintik brutális megszorító intézkedésekkel, a másik oldalról viszont ez közvetlenül a magyar embereknek fog kárt okozni, arról nem is beszélve, hogy ha szembesülünk a gazdasági válság hatásaival, szembesülünk azzal, hogy milyen jellegű óriási, alapvető gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség, akkor teljesen világos, hogy olyan önkormányzati rendszert kéne kialakítani, ami a lehető legközelebb viszi a döntési és az érdemi gazdaságpolitikai intézkedések lehetőségét az emberek szintjéhez. Tehát éppen megerősíteni kéne az önkormányzatokat, megerősíteni kéne a városokat, a kerületeket annak érdekében, hogy az önkormányzatok tudjanak reagálni ezekre a kihívásokra, akár gazdasági kihívásokra, akár környezeti kihívásokra. Sajnos önök ezzel ellentétesen cselekszenek. Röviden ennyi lenne az igen lesújtó véleményem az önök gazdaságpolitikájáról, amely egy színtiszta neoliberális gazdaságpolitika, egyértelmű folytatása az MSZP-SZDSZ károkozó korszakának, ami válságot okozott. Sajnos önök semmiből nem tanultak, nem néznek szembe ezzel, ugyanakkor mi megadjuk a lehetőséget, hogy legalább valamennyire korrigálni lehessen ezt a költségvetést, mint már mondtam, közel 200 módosító javaslatot fogunk benyújtani, és én nagyon bízom abban, hogy ezek közül lesz jó néhány, ami egy picit jobb irányba viszi ezt a költségvetést, amire összességében viszont azt tudom mondani, hogy az LMP frakciója nemmel fog szavazni, mert nem egyezik meg a magyar nemzet érdekeivel. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Banai Péter Benő államtitkár úr, a Pénzügyminisztérium államtitkára kért szót. Államtitkár úr, öné a szó. BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr komoly megállapításokat tett a hozzászólása elején és végén is. Lehet, hogy nem szó szerint idézem, de úgy fogalmazott, hogy a 2010 óta hivatalban lévő kormányzat folytatta a korábbi neoliberális gazdaságpolitikát, úgy fogalmazott, hogy ez a gazdaságpolitika nagy károkat okozott, rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozott minket. Én azt gondolom, hogy ha valaki követte a tegnapi nap vitáját, illetőleg meghallgatta Tállai András miniszterhelyettes úr mai első hozzászólását, akkor a számok tükrében frakcióvezető úr állításának teljesen az ellentétes információival ismerkedhetett meg. Én nem akarom hosszan sorolni a gazdaságpolitikai mutatókat a 2010 előtti és azt követő időszakból, de ha néhányat megnézünk, akkor azt gondolom, egyértelműen látszódik, hogy más a gazdaságpolitika, más eredmények vannak. Tudjuk, hogy 2010 előtt magas államháztartási hiány jellemezte Magyarország gazdálkodását - költségvetési vitában ezt érdemes megemlíteni -, volt hat egymást követő év, amikor az uniós tagállamok közül nálunk a legnagyobb vagy a második legnagyobb volt az államháztartás hiánya, ennek következtében az államadósság folyamatosan növekvő pályán volt, egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió országainak a többsége az államadósságát csökkentette.
