Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3838 akkor arra az a válaszom, hogy ezek a számok benne vannak a magyar költségvetésben, csak egy kicsit bátornak kellene lennie, és nem a magyar embereket kell kizsigerelni, hanem azokat a multinacionális cégeket, illetve a bankrendszert egy kicsit visszább pofozni és a magyar emberek érdekeit, a magyar fizetések érdekeit előtérbe helyezni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétpercesek következnek; elsőként Varju László képviselő úr, DK. VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Most van tulajdonképpen az az első lehetőség, hogy reagáljunk arra, amit idáig hallottunk, már a tekintetben, amit az államtitkár úr néhány perccel vagy talán órával ezelőtt elmondott. Az államtitkár úr hosszan bemutatta, hogy tulajdonképpen 2010-hez képest mennyivel több pénzt fizettek ki; mennyivel több pénz van most egy-egy rovatra, legyen az egészségügy, oktatás, és ezeket felsorolta. Tisztelettel javaslom államtitkár úrnak, hogy ne 2010-zel hasonlítsa össze, hanem 2000-rel vagy 1990-nel, és akkor lehetne mondani tízszer akkora számot. Tehát őszintén szólva, ezt az értelmetlenséget, őszintén szólva ez egy… - szóval, nehéz minősíteni, és nem akarom megbántani az államtitkár urat, hogy ilyen értelmetlenséggel próbálkozik, és csodálkozom rajta, hogy ő ezt felvállalta. Már csak azért is, mert egyszerű számmal szeretném önöket szembesíteni. Itt van a költségvetés, amit önök benyújtottak. Ebben az évben 21 882 milliárd forint a bevétel. A múlt évben 21 424 milliárd forint bevétellel számoltak. A kettő között 367 milliárd forint a különbség, alig 2 százaléknyi. Önök ehhez képest az idénre terveznek legalább 3 százalékos inflációval, de egyébként, ha az MNB-előrejelzést nézem, akkor ennél többel kellene számolni, ami azt jelenti, 750 milliárd forint hiányzik ebből a költségvetésből. Ehhez képest önök azt állítják, hogy mindenre többet költenek. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezzel a szemfényvesztéssel ne próbálkozzanak, mert valóban az a helyzet, hogy ez itt a nagy átverés, annak a gyávaságnak a bemutatása ez a költségvetés, hogy egyrészről képtelenek, másrészről nem is akarnak szembenézni az igazi problémákkal. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lakhatás kérdéskörében nem lehet az egyik kormánypárti képviselőtársamat máshogy illetni, mint a baloldali jelzővel: szélsőségesen baloldali retorikával egy vegytisztán neoliberális modellt vezetett le. Szégyen, gyalázat, hogy ez megtörténhet, hiszen amikor az került szóba, hogy fiatalok hogyan tudnak otthonhoz jutni Magyarországon, mindig-mindig mantrázzák a kormánypártiak, hogy ők inkább tulajdonhoz szeretnék juttatni a fiatalokat, mint bérleti jogviszonyhoz - én is. Minden épeszű ember azt szeretné, ha minden magyar fiatalnak teremne egy saját családi ház vagy lakás. Csakhogy a magyar rögvalóság nem ez! És amiért önöket neoliberálisnak lehetne nevezni bátran, az az, hogy nincs üzenetük. Nincsen semmiféle programjuk azon fiatalok számára, akik albérletbe kényszerültek, nem tudják anyagi források híján elkezdeni az önálló életüket. A CSOK-ra mutogatnak, amely egyébként egy támogatható konstrukció. Én magam is jobbító módosító javaslatokat tettem hozzá, és támogattam az egész csomagot. Csakhogy ez jellemzően felső középosztálytól fölfelé vehető igénybe teljes támogatási spektrumát tekintve. Önök nem üzennek azoknak, akik albérletben élnek, miközben Budapesten 160 ezer az átlagos bérleti díj. A magyar bérek, fizetések egyáltalán nem követték azt a kirobbanó árnövekményt, amelynek tényével Magyarország Kormánya nem tud, nem akar mit kezdeni.
