Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója:
3806 Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/10710. über den ungarischen Haushalt im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen erörtere. Wie es schon gewöhnt ist wenn es gesagt werden kann, fange ich meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2021. évi központi költségvetésről szóló T/10710. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban. Hozzászólásomat a költségvetésitörvény-javaslathoz, ha lehet azt mondani, most már hagyományosan, Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdtem, amely magyarul így szól: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.” Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szeretnénk, többet várunk: elismerést! Az elismerésre őseink élete elégséges alapot adott, mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés. Éppen ezért engedjék meg, hogy a 2021. évi központi költségvetésitörvény-javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat egy rövid visszatekintéssel kezdjem: az elmúlt ciklus elején, 2014. évben milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek; az előző hat évben miben és hogyan tudtunk előrelépni; hol tartunk ma, milyen céljaink vannak, ezek eléréséhez milyen megoldandó feladatok állnak előttünk? Mindezek kellő mértékű áttekintése és ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2021. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni. Közel hat évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ennek az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már több mint 25 évvel korábban kellett volna megtörténnie itt a magyar parlamentben, így több évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotok között voltak kénytelenek élni és működni. (13.10) Csak példaként és emlékeztetésül, először: a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi kulturális programok támogatására rendelkezésre álló úgynevezett NEMZ-keretek 2002-től 2014-ig nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára sem nyújtottak fedezetet. Másodszor: az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló évi 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni sem. Egy nemzetiségi gyerekre vetítve az akkori keret napi két gombóc fagylaltra volt elegendő. Harmadszor: a települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan bruttó 222 ezer forint volt, mely havi 14 500 forintnak felel meg. Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek, a támogatások emelése nélkül. Összefoglalóan azt kell mondani, hogy 2013-ig a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása az akkori tényleges helyzetnek. Ugyanakkor a 2013. évtől már voltak reménykeltő, nagyon pozitív változások. Egyrészt: a 2013. év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen emelkedett és normatívvá vált a támogatás. Másrészt a helyi
