Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Megemlékezés a magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapjáról
3748 törvényt 1871. június 10-én hirdették ki az Országgyűlés mindkét házában, 1991 óta ezen a napon ünnepeljük az ügyészség napját. Alaptörvényünk 29. cikke alapján Magyarországon a legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. 2011 novemberében fogadta el az Országgyűlés az ügyészséget szabályozó 2011. évi CLXIII. törvényt, valamint a 2011. évi CLXIV. törvényt a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról. Mindezekkel megvalósult az ügyészség teljes szervezeti egységessége és átfogó szabályozása. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés ellenőrző funkciója keretén belül rendszeresen tájékozódhatunk az ügyészség működéséről a legfőbb ügyész által benyújtott beszámoló alapján és a bizottsági meghallgatások során. Figyelemmel követhetjük, hogy az ügyészi szervezet - mint a magyar igazságszolgáltatási rendszer egyik fogaskereke - miként tölti be sokszínű feladatát a büntetőeljárásban, a büntetés-végrehajtásban vagy a közigazgatással összefüggésben. Ezért ezen a napon, június 10-én, köszönetünket fejezzük ki az ügyészi szervezet valamennyi dolgozójának áldozatos munkájáért. Megemlékezés a magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapjáról Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Országgyűlése június 10-ét, a Szent István csatahajó elsüllyesztésének napját, 2016-ban a magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapjává nyilvánította. Tisztelt Képviselőtársaim! A vesztes háborúk traumái, amint a diktatúrák árnyéka is, messzire vetülnek, és jelenünket akár még ma is beárnyékolhatják. Az első világháborúban szolgáló magyar haditengerészek és hősi halált halt társaik emléke a háborút követő békediktátum, illetve a második világháborút követő kommunista rendszer miatt kevésbé tudott elmélyülni a magyar köztudatban. Bár Magyarország mindig is leginkább kontinentális ország volt, de kiváló tengerészeket adott az osztrák-magyar hadiflottának. Ma már kevesen tudják, de katonáink nemcsak a harcmezőkre és lövészárkokba, de a tengerre is magukkal vitték a hősies magyar katonai erényeket, a helytállást és a bátorságot. Az 1910-es évek közepén az osztrák-magyar hadiflotta 15-20 százalékát magyar katonák adták, akik közül végül több százan az Adria hullámain és partjainál lelték halálukat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az első világháborút követő békeszerződések következtében Magyarország megszűnt tengeri ország lenni, de az egykori osztrák-magyar haditengerészet magyar hősi halottainak emlékezetét ezt követően is igyekeztek megőrizni. 1945 után azonban emléküket nem ápolták tovább. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a politikai és ideológiai céloknak alárendelt kommunista kultúrpolitika az első világháborúban harcoló osztrák-magyar államot imperialista agresszornak bélyegezte meg. Így azonban a Monarchia haditengerészetében szolgáló egykori magyar tengerészek emlékének sem volt többé helye az 1945 utáni hivatalos emlékezetpolitikában. Ezzel a korabeli hatalom a nemzeti megemlékezések sorából hosszú évtizedekre kitörölte az első világháborúban harcoló és elhunyt magyar tengerészek emlékezetét. 2016-ban az Országgyűlés - a hősi halált halt tengerészeink emlékére vetülő árnyékot és felejtést eloszlatni kívánva - a mai napot nemzeti emléknapjaink sorába emelte. Tisztelt Országgyűlés! Bár a száz évvel ezelőtti trianoni békediktátum következtében Magyarország elveszítette lakosainak és területének mintegy kétharmadát, tengerét és flottáját is, alapvető kötelességünk, hogy a hazája fennmaradásáért és a haza céljainak szolgálatáért életét áldozó honfitársaink emlékét soha ne feledjük el. Függetlenül attól, hogy katonáink milyen haderőnemben
