Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - Egyes egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3737 összefüggésrendszerben is elhelyezni ezt a törvényjavaslatot. Viszont jó lett volna az expozéjában két olyan kérdésről is hallani, amely nagyon szorosan kapcsolódik a mostani tárgyaláshoz. Az egyik, amit rettentően hiányolok, hogy nem kaptam arra választ vagy nem kaptunk arra választ, hogy tulajdonképpen miért lazult fel a május elején benyújtott törvényjavaslat. Az világos, hogy egy fél évvel később kerül majd hatályba, de itt nemcsak azt történt, hogy az időpontot kitolták, hanem tudjuk, hogy itt kilúgozásról és egy teljes enyhítésről is szó van. Addig, amíg korábban a 15 és 50 mikron közötti hordtasakok betiltásra kerültek volna, most ez nem történik meg. A biológiailag lebomló hordtasakokra hivatkoznak, hogy mégis az egy környezetbarát lépés, de tudjuk, hogy ez nem komposztálható otthon, tehát gyakorlatilag a hulladékba fog kerülni, nincs szelektív gyűjtés ezzel kapcsolatban. Tehát mindenképpen jelentős visszalépés ez a mostani törvényjavaslat. A másik, amiről szintén jó lett volna hallani, pedig mindenről beszélt államtitkár asszony, hogy milyen lépései vagy tervei vannak a kormánynak arra vonatkozólag, hogy egy sokkal környezettudatosabb társadalommá váljunk, hogy a lakosság sokkal kevesebb hulladékot termeljen. Tehát itt nemcsak az a kérdés, hogy létrehozunk hulladékhegyeket és ezzel valamit kezdeni kell, és nemcsak anyagában kell hasznosítani, hanem a nulladik lépés vagy az első lépés, hogy minél kevesebb hulladékot termeljük. Még egy harmadik pont, amely kicsit ezekhez kapcsolódik. Többen hivatkoztak a kormánynak arra az év elején elfogadott klíma- és természetvédelmi akciótervére, amely tulajdonképpen ezeknek a műanyagoknak a betiltására vonatkozik. Tisztelt képviselőtársaim, ebben a mostani törvényjavaslatban nincs igazán szó ezeknek a hordtasakoknak a betiltásáról. Erre szeretném felhívni a figyelmet. (22.20) Tisztelt Ház! Azt is látjuk, hogy egy nagyon sajátos utat járt be ez a törvénytervezet. Nekem meggyőződésem, hogy példaértékű arra nézvést, hogy a kormány mennyire nem érti a fenntarthatóság, vagyis a fenntartható fejlődés lényegét. Az egyes egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvénytervezet egy igazi állatorvosi ló, amelyben a kormány gyenge környezetpolitikája visszaköszön. Mert mi is húzódik az ügy szakmai hátterében? Én is szeretném egy picikét más megvilágításból, de szélesebb összefüggésekre felhívni a figyelmet. Azt már nemcsak egy-két évtizede tudjuk, de talán azt hiszem, már régebb óta, világszerte és az Európai Unióban is, hogy a jelenlegi termelési és fogyasztási szokásaink nem fenntarthatóak számos okból. Először is, a folyamatos és erőltetett gazdasági növekedési verseny egy olyan fogyasztói társadalmat hozott létre, amelynek keresleti és kínálati oldala is manipulált, és meghaladja a valós szükségleteket, az emberek jóllétét - és két l-lel mondom - szolgáló feltételeket. Ez hihetetlenül növekvő és pusztító természeti erőforrás-kitermeléssel, feldolgozással, energiafelhasználással és a világkereskedelem révén szállítási energiaigénnyel jár. Mindezeknek a XXI. századra elmélyülő ökológiai válsághoz vezető hatásai jól ismertek, ahogyan az is, hogy ez a folyamat visszaüt. Jól látható, hogy nem tudunk és nem is lehet mit kezdeni az egyszer használatos termékek eldobásából, a tervezett avulásra épülő fogyasztásból képződő hulladékkal. Ezekkel a termékekkel mára a fejlődő, szegény országokat is sikerült elárasztani, amelyek közül egyébként megjegyzem, néhány végre igyekszik megállj mondani, hogy fillérekért a gazdag világ szeméttelepévé váljon. De legalább ennyire aggasztó, hogy a fogyasztási kultúrából adódóan az ország és a világ is sajnos tele van illegális hulladékkal, fegyelmezetlenségből széthagyott szeméttel is, pedig ezek egy része pár perccel ezelőtt még termék volt, megfelelő gyűjtés és újrahasznosítás révén pedig akár újra az is lehetne. E láncolatban sajátos szerepe lett a csomagolóanyagoknak, hiszen az önellátást minden szinten felváltotta az országokat, kontinenseket átszelő szállítmányozás földön, vízen és levegőben. Odajutottunk, hogy az átlagfogyasztónak alig maradt esélye, hogy a környezetben lebomlani képes csomagolóanyagokból jusson hozzá a napi betevőhöz is. És amit kevesen tudnak, hogy a fogyasztói árba mennyi csomagolóanyag és csomagolási költség épül be, amiért néha majdnem annyit kell fizetni, mint amennyibe az adott termék önmagában kerülne. Mára már mindenki látja ennek a
