Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - Egyes egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3722 A magyar gazdaságnak át kell állnia a körforgásos gazdaságra. Ez egy olyan modell, amelyben a termékek életciklusát figyelembe véve nem keletkezik olyan hulladék, amely nem hasznosul újra a gazdaságban valamilyen formában. Ebben a rendszerben a termékeket, csomagolóanyagokat nemcsak legyártjuk, felhasználjuk, majd kidobjuk, hanem gazdasági értelemben kihasználjuk, hogy a ma termékei egyben a jövő alapanyagai lehessenek. Azért körforgásos ez a gazdasági modell, mert a mai, jellemzően lineáris rendszerrel szemben a termékeket a körforgásos gazdaságban a kuka helyett - azonos vagy feldolgozatlan formában - visszajuttatjuk a gyártásba. A mi célunk az, hogy a magyar gazdaság is ki tudja használni a hulladékgazdálkodási ágazatban rejlő potenciális lehetőségeket, és az innováció ösztönzése, a minőségi hulladékgyűjtés és feldolgozás új rendszerének kialakításával támogathassuk Magyarország versenyképességének növekedését, és a hulladékgazdálkodásnak a megelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás irányába történő jelentős elmozdulása révén támogassuk a környezetünket is. Európában a kommunális hulladék 47 százalékát komposztálják vagy hasznosítják újra, ezek 2016-os adatok. A hulladékkezelés módja azonban régiónként eltér. A hulladéklerakás gyakorlata mára már szinte teljesen eltűnt az olyan országokban, mint Belgium, Hollandia, Svédország, Dánia, Finnország, Németország vagy Ausztria. Ezzel szemben a kelet- és dél-európai országokban még mindig jelentős a hulladéklerakás. Nálunk az anyagában hasznosított hulladék aránya 2006 óta folyamatosan növekszik. 2016-ban a KSH adatai szerint ez 58 százalék volt, és az elmúlt évtizedekben több országban, így Magyarországon is egyre kisebb a hulladéklerakás mértéke. 2005ben 3859 tonna hulladékot raktunk le a lerakóinkban, ez az összeg vagy ez az érték 2018-ban az összes hulladéknak kicsit több mint 25 százaléka volt. Végezetül engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak az uniós determinációinkról is. Az Európai Unió az elmúlt időszakban egészen aktívan beavatkozott a tagállami hulladékgazdálkodásokba, ez elsődlegesen különböző rendeleti és irányelvi szabályozóknak köszönhető. Ezek közül a legfontosabb a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelv, amely különböző lerakási célértékeket határoz meg a tagállamok számára. Csak a legfontosabbakat említve: a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és az újrafeldolgozásra vonatkozó 50 százalékos célértéket a tagállamoknak 2020-ig kell elérniük, majd a közelmúltban előírtak szerint 2025-ig 55, 2030-ig pedig 60 százalékos, 2035-ig pedig 65 százalékos arányt kell elérni. Emellett a hulladéklerakásról szóló irányelv értelmében a tagállamok kötelesek voltak a biológiailag lebomló települési hulladék lerakását az 1995. évi kiindulási szinthez képest 2006-ig maximum 75 százalékra, 2009-ig 50, 2016-ig 35 százalékra csökkenteni. S még egy egészen nehezen teljesíthető és minket is új kihívások elé állító szám a 2035-ig maximum 10 százalékra visszaszorítandó lerakható hulladék mennyisége - derül ki az irányelvből. (21.10) Van egy második komponense is az Európai Unió jogának, nevezetesen: az Európai Parlament és Tanács 2018/852. irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló eredeti EK-irányelv módosításáról. Ez az irányelv számos intézkedés megtételét várja el a tagállamoktól. Ilyen intézkedések a nemzeti programok vagy hasonló intézkedések, amelyeket adott esetben a gazdasági szereplőkkel való konzultáció alapján kell elfogadni, és azt célozzák, hogy összegyűjtsék és hasznosítsák azt a számos kezdeményezést, amelyeket a tagállamok a megelőzést illetően már megtettek. Ez a csomagolási irányelv igen szigorú újrafeldolgozási célértéket ír elő a különböző hulladéknemekre, így például a műanyagokra 55 százalékot ír elő 2030-ig. Végezetül ki kell emelni az illegális hulladék felszámolásának a problematikáját is. Egy évvel ezelőtt lépett hatályba az úgynevezett SUP-irányelv, így az Európai Parlament és Tanács 2019/2004es irányelve az egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szól, amelynek a fő célja az Unió területén, tengerpartjain illegálisan elhelyezett vagy az uniós terminológiával élve: elhagyott hulladék összetételének vizsgálata, és ez alapján a leggyakrabban eldobált termékek vonatkozásában a használatukat korlátozó intézkedések bevezetése.
