Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról, valamint az egyes felsőoktatási intézmények fenntartóváltásához kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3719 Igen, ebben a témában negyedik alkalommal vagyunk itt, és most tulajdonképpen a modellváltásos előterjesztésekhez képest annyi változott, hogy bizonyos korrekciókkal jöttünk. Ez így igaz. Lehetne azt mondani, hogy valamit elnéztünk, és egy betűhiba van is a dologban, és ez a korrekció tárgyát képezi, ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha egy modellváltást felvállaló, azon dolgozó intézmény korrekciót kér, akkor ahhoz nyitottan kell hozzáállnunk. Számos felszólalásban értelmezték az autonómiát, az egyetemi autonómiát, értelmezték a privatizációt, és azt is értelmezték, hogy lóhalálában, átgondolás nélkül jöttünk ide, a Ház elé. (20.50) Szeretnék minden felvetésre megválaszolni. Már a legelső alkalommal is irodalommal, vagy hogy mondjam, publikációval alátámasztva bizonyítottam azt, hogy a felsőoktatási intézményrendszerben az ilyen irányú ellépés, mozgás benne volt a gondolkodásban, fórumokon, akár olyan szervezetet is citálva, mint a Magyar Rektori Konferencia. Akkor, amikor az ember ebben a rendszerben egyetemi vezetőként él és dolgozik, nagyon komoly programokat igyekszik végrehajtani, és amikor a programjai végrehajtása kapcsán nehézségekbe ütközik, akkor óhatatlanul rágódik, gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne a mechanizmusainkon javítani. Rektorként megtapasztaltam minden szépségét és nehézségét az egyetem vezetésének, és akkor, amikor a Rektori Konferencia elnökeként az elnökségben ezt az egész programot vázoltam, majd később nyilvános fórumokon is, néhány dolgot megállapítottunk. Egyébként nagyon komoly vita volt az egyetemi autonómiáról, mert elég nehéz egy állami rendszerben egyetemi autonómiáról úgy beszélni, mint amit eredetileg jelentett az egyetemi autonómia, mert tulajdonképpen kötött létszámmal, kötött, hogy mondjam, költségvetési lehetőségekkel kell valami újat, valami jót, valami nemeset létrehozni az egyetemeken. Régen az egyetemi autonómia azt jelentette, hogy volt törzsvagyona az egyetemeknek. (Arató Gergely közbeszól.) Bocsánat, nem értettem! (Arató Gergely: Elnézést, nem akartam megzavarni!) Nem zavar abszolút. Tehát volt törzsvagyona az egyetemeknek, és volt egy olyan testület, amelyik irányította őket, de természetesen a rektor volt az első számú vezető. A rektor első számú vezetői funkciója, mivolta a mostani felsőoktatási törvényben is ki van mondva. Az más kérdés, hogy a menedzsment tekintetében bejött pár évvel ezelőtt a kancellári rendszer, amelyik egyébként az egész egyetemi rendszert gazdaságilag szilárdabbá tette. Csak utalnék arra a felvetésre, hogy igen, amikor a vírussal kapcsolatosan a veszélyhelyzetet kihirdették, akkor a Pénzügyminisztérium a költségvetési szervekhez, így hozzánk is fordult, és bizonyos forrásokat elvont; ez valóban 23 milliárd volt először. A klinikák számára sikerült a 8,6 milliárdot visszavinni, és az egyéb, azt gondolom, pontosan a vírushelyzetre való reakciót jelentő költségvetési elvonás ügyében pedig elkészült az előterjesztésünk, megyünk a kormányhoz, és a gazdaság újraindítása, illetve az élénkítő csomag keretében szerintem az egyetemek megfelelő módon hozzá fognak tudni jutni az elvont forráshoz. Hozzáteszem, hogy jelenleg, tehát a mai napon is az egyetemeken 240 milliárdnyi forrás van, tehát likviditási problémáik nincsenek. Kétségtelen, hogy a források egy része célhoz kötött. Előkészítettség. Még EMMI-s államtitkár koromból származik az a modellváltási koncepció, ami nem a Corvinusra vonatkozik, mert a Corvinus egy bizonyos valós magánegyetemi úton indult el és működik, mindenki reményei szerint sikeresen, de az egyértelműen magánegyetemi vonal. Most a hat egyetemmel kapcsolatosan, illetve folyamatban van a hetedik egyetemmel kapcsolatban, modellváltási irányról beszélünk, az állami alapítványról szól, és egyébként ez az államilag létrehozott alapítvány a működéséhez is kap állami támogatást. Ez semmi mást nem jelent, nem privatizációs irány, hanem egy decentralizációs irány, a kettő között nagy a különbség. Ebben valóban a fenntartói szerepkört a kuratóriumok fogják megkapni, és ilyen értelemben ilyen önkormányzati jelleggel tud működni minden érintett egyetem. Az első számú vezetője az egyetemnek továbbra is a rektor lesz, kancellár vagy gazdasági főigazgató természetesen fog működni, de azt majd a kuratóriumok az egyetemekkel karöltve eldöntik. A vagyont egyébként az egyetem kapja.
