Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról, valamint az egyes felsőoktatási intézmények fenntartóváltásához kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
3712 2010-ben a nemzeti kormány eladósított egyetemeket, óriási mértékű munkanélküliséget és kilátástalan helyzetű, jövőképű fiatalokat örökölt a Gyurcsány-Bajnai-kormányok megszorításokra épülő politikájának következtében. Tudom, hogy önök ezeket reformnak hívják, de mégiscsak maradjunk a megszorítás szónál. Az elmúlt évtizedben a magyar gazdaság teljesítményének köszönhetően több forrás és figyelem irányult a magyar felsőoktatási rendszerre is. Az elmúlt 10 évben számos új egyetemi campus újult meg vagy épült, és a kormány és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája által létrehozott megállapodás, amely alapján kollégiumi férőhelyeket is újítunk föl, bővítünk, illetve teljesen újak is épülnek, egyike a legfontosabb megállapodásoknak az elmúlt években. (20.20) Azt gondolom, jó úton járunk akkor, ha egyre több egyetemi kollégiumi férőhelyet építünk az egyetemi városokban, ahol a fiatalok nemcsak megfizethető lakhatást kapnak, hanem közösségi élményt is a kollégiumokon keresztül. Úgyhogy én bátorítom a kormányt, az államtitkár urat is, hogy ezt a programot folytassuk, a kollégiumépítési program ne maradjon abba, folytassuk a jövőben is, mert erre nagy szükség van, hogy a fiatalok az individualizált világban egy közösségi térben tudják folytatni az egyetemi tanulmányaikat. 2009-hez képest 2019-ben 2 ezerrel több hallgató szerzett diplomát és 1200-zal több oktató van jelen a felsőoktatásban. Ezzel együtt a Fidesz-KDNP-kormány célja, hogy versenyképes, valódi tudást kapjanak a diplomások, és ne csak az egyetemisták száma legyen magas önmagában, hanem a diplomát szerzők száma is. A magyar közoktatás és magyar felsőoktatás színvonalát is dicséri, hogy olyan képzett fiatalokat adtak a magyar gazdaságnak, akiknek köszönhetően az utóbbi pár évben talpra állt és folyamatosan növekedett a magyar gazdaság. Ismerjük, hogy a világjárvány ideje előtt az elmúlt két évben már az 5 százalékot súrolta a gazdasági növekedés, sőt tavaly már el is értük ezt. Most azonban a további fejlődéshez strukturális változásokra van szükség, modellváltásra, ha úgy tetszik. Ezt felismerve alkotta meg a magyar kormány a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” középtávú szakpolitikai stratégiát 2016-ban, melyben kifejtette szándékát és kormányzati támogatását a magyar felsőoktatás korszerűsítésére és megújítására. Bebizonyosodott, hogy a korábbi szabályozási és szervezeti keretek között működő intézményrendszer nehezebben vagy lassabban tud reagálni a világban zajló folyamatokra, legyen szó a képzések iránti nemzetközi kereslet növeléséről, az innovációk hasznosulásáról vagy éppen az újabb forrás bevonását jelentő vállalati együttműködések iránti igényekről. Itt a Házban nem is olyan régen, jó pár hónappal ezelőtt tárgyaltuk először a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartóváltását, mint az új modell első fecskéjét, amelyet közhasznú alapítványi működésbe helyezett a törvény. A Corvinus Egyetem fenntartóváltása azt bizonyította be, hogy a közhasznú alapítvány működése sikeres és működőképes, ami mintaként szolgált aztán más felsőoktatási intézmények számára is. 2020. május 19-én döntöttünk arról itt az Országgyűlésben, hogy további hat felsőoktatási intézmény, az Állatorvosi Egyetem, a Miskolci Egyetem, a MoholyNagy Művészeti Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem és a Széchenyi István Egyetem esetén is felhatalmazást adunk mint Országgyűlés a kormánynak a vagyonkezelői alapítványok létrehozására, valamint arra, hogy rendelkezhessenek az egyetem és az alapítványok vagyonjuttatásáról. Az állami gondoskodás biztonságos, de kissé beszűkült körei helyett a fejlődés versenyalapú perspektívái nyílnak meg számukra, amely alkalmazkodást, szemléletváltást, merész újításokat, teljesítményelvűséget és kooperációs készséget is követel meg a szóban forgó egyetemeken. Az állami szerepvállalás ezzel a lépéssel párhuzamosan szintén új alapokra helyeződik, hiszen fenntartóból partner és megrendelő lesz. Azt gondolom, hogy az egyetemek, felsőoktatási intézmények számára ez egy óriási lehetőség, de a lehetőség mindig felelősséggel is jár. A nagyobb önállóság, a rugalmasság, az innováció behozatala nagy felelősséggel is jár. Arra kérem majd államtitkár urat, hogy ezt a felelősséget a következő időszakban is figyeljük, monitorozzuk, hogy
