Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3698 kormánypárti testület - azzal, hogy a fennmaradó részt pályázati forrásból biztosítsa a vezérigazgató. Kérdezem én is az akkor még kormánypárti polgármestert, hogy milyen pályázati forrásból, és széttárja a karját mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének az egyik tagja, hogy fogalma nincs, és teljesen egyetért velem, ez egy megoldatlan kérdés, amivel hosszú-hosszú évek óta nem kíván szembenézni a kormány. Mekkora ez az összeg, államtitkár asszony? Ha összesítik - mert összesítik a gördülő fejlesztési terveket, és itt 1500-tól 3000 milliárd forintig becsülik meg, hogy mennyi hiányzik 15 éves távlatban -, pontosan mekkora ez az összeg? S pontosan mondja meg államtitkár asszony, hogy milyen pályázati források fognak megnyílni, és mikor. Ezen óriási problémarendszerrel vessük össze, hogy különböző európai uniós forrásokból milyen nagyságrendben érkeznek úgy összességében különböző támogatási összegek, vessük össze az ezermilliárdos nagyságrenddel. Én kihasználom a lehetőséget, és Schanda államtitkár úr válaszaira szeretnék rákérdezni. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium jelenleg is dolgozik a víziközmű-ágazati stratégián, amely biztosítja a vízi közművek magas színvonalú működtetésének feltételeit, szükséges pótlásait, s a többi, s a többi, a stratégia kidolgozása során kiemelt figyelmet fordítunk az innovációs technológiák alkalmazására is. Államtitkár asszony, mikor készül el ez a stratégia? Mikor történik meg - hozzáteszem, egyeztetve szakmai szereplőkkel -, amikor egy kormányzati szereplő leül érdemben tárgyalni a Magyar Víziközmű Szövetség képviselőjével, vezetőjével? Mikor történik az meg, amikor legalább odáig el tudnak jutni, hogy azt ki tudják mondani, hogy óriási a baj, és hogy ez egy óriási megoldást kíván, ami egyébként, hozzáteszem, hogy messze-messze kormányzati ciklusokon átívelő, hatalmas nagy problémahalmaz. De én azt óriási előrelépésnek tekinteném, ha legalább kimondaná végre a kormány, hogy ez megoldás után kiált. További kérdéseim lennének államtitkár asszonyhoz; kihasználom, hogy itt van, és tudunk kérdezni. Háromszáz-egynéhány közműcégből most negyven-egynéhány maradt a centralizáció után. Számíthatunk-e vagy számíthat-e az ágazat további centralizációra? Tehát csökkenteni kívánják-e a cégek számát? Magyarul: növelni kívánják-e a minimális ellátási területet vagy a minimális lakosegyenértéket, ami alapján az ellátást meg lehet tenni egy cégnél? Az nagyon-nagyon fontos, amit több kormánypárti képviselőtársam említett, és ebben egyébként lehet, hogy félreértettem képviselőtársamat, de vitánk lenne. Nekünk nagyon határozott álláspontunk, hogy ennek a stratégiai jelentőségű infrastruktúrának kizárólag köztulajdonban kell lenni, önkormányzati tulajdonban, állami tulajdonban. Mondhatjuk, hogy nemzetbiztonsági kérdés, hogy a legfontosabb, az ivóvízkincs biztonsága minden esetben biztosítva legyen. Most hozzáteszem nagyon gyorsan, hogy az elmondottak alapján most nincs biztosítva, de az egyértelmű, hogy föl sem merülhet privatizálni közműveket. Egy nagyon-nagyon fontos kérdést szeretnék föltenni, tisztelt képviselőtársaim. Jelenleg nemcsak a közmű mint infrastruktúra kell hogy köztulajdonban legyen - ami nagyon helyes, és nagyon remélem, hogy így is marad -, de a közműszolgáltató cégeknek is köztulajdonban kell lenni, tehát államinak, önkormányzatinak. Én nagyon kérem, hogy erősítsék meg, hogy nincs olyan jellegű tervük, hogy ezt megváltoztatják, és nincs olyan jellegű tervük, hogy beengednek magánszolgáltatókat a közműágazatba. (Nacsa Lőrinc: Nincs ilyen.) Én kérem tisztelt képviselőtársaimat, államtitkár asszonyt, Kósa képviselőtársamat vagy Nacsa képviselőtársamat, hogy nyugtassanak meg, hogy nincs olyan alantas terve a kormánynak, hogy az van emögött, hogy kivéreztetik a cégeket, hogy utána majd jön a hős megmentő magántulajdonos, és majd ő átveszi meghatározott szolgáltatási területeken. Erősítsék meg, hogy ezt a gaztettet nem fogják végrehajtani! Nagyon bízom benne, hogy ezt meg fogják tenni. (Kósa Lajos: Te ezt honnan a halálból vetted?) Én nagyon bízom benne, Kósa képviselő úr, hogy önök nemcsak egy bekiabálás útján, hanem majd a jegyzőkönyvbe bemondva ezt megerősítik, és én nagyon bízom benne, hogy néhány kérdésre, amit megfogalmaztam, válaszolni fog államtitkár asszony is, és vitára ingerli Kósa képviselő urat, Nacsa képviselő urat és Hadházy képviselő urat, és érzik a saját felelősségüket, hogy ezzel a
