Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
3689 Abszolút! Találva éreztem magam, és azt is tudtam, hogy elnök úr egészen biztos, hogy rám gondolt. ELNÖK: Így van. Akkor tartalmilag és szellemileg is egy húron pendülünk. (Hadházy Sándor tapsol.) Öné a szó. KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak előzetesen megjegyzem őszintén, hogy nagyonnagyon kíváncsi vagyok, milyen messzeségekbe fogunk kalandozni ezen nagyon fontos előterjesztés kapcsán, ami látszólag egy egészen szűk területre vonatkozik, de ki tudja, végül is egy paprika is lehet egy Nobel-díj alapja, mint tudjuk Szentgyörgyvölgyi (sic!) professzor óta. A javaslatom lényege a következő. A víziközmű-létesítmények létrejötte kapcsán a kezdetek kezdetétől, mikor ezeket tudatosan fejlesztették az országban, mind jogi, mind üzemeltetési szempontból nagyon tarkabarka helyzetek is létrejöttek és zárványként bennmaradtak a rendszerben. Én most egy ilyen zárványt szeretnék valamilyen módon megoldani. Hogy jött létre egy ilyen zárvány? Ma főszabályként a vízi közmű vagy állami, vagy önkormányzati tulajdonban van, másban nem is lehet. Amely közszolgáltatást teljesít, az állami vagy önkormányzati tulajdonban van. De természetesen vannak olyan vízi közművek, amelyek nem ilyen tulajdonban vannak. Ezek a korábbi fejlesztések kapcsán jöttek létre, és speciális helyzetek. Mondok egy tipikus példát. Téesz-melléküzemág, szükség volt vízre. A hetvenes években a téeszmelléküzemág a téesz pénzén valósította meg a vízvezetéket és a csatornát, és egyébként értelemszerűen a beruházás után aktiválták a téesz könyveiben. Azóta a téesz tönkrement, de a téeszmelléküzemág valami társasági formába ment, a könyveiben bennmaradt egyébként a vízi közmű, a téesz-melléküzemág egy cég, a cégnek lett valamilyen sorsa, de eközben egyébként - egy valós helyzetet mondok most, tehát nem konstruált - például a téesz-melléküzemág beszüntette a tevékenységét, belterületbe vonták, és ma ott egy lakóövezet van. Miután a földben ott volt a víz meg a csatorna, természetesen az ingatlanfejlesztők, teljesen szabályszerűen egyébként, rákötötték erre a meglévő rendszerre a szolgáltatást, és ma az a helyzet, hogy van egy lakóközösség, aztán van egy vállalati tulajdonban lévő csatorna és ivóvízvezeték, majd azon egyébként valaki, tipikusan állami vagy önkormányzati szolgáltató szolgáltat. De van közbeékelve egy magántulajdonú vezeték. Körülbelül négy-ötszáz ilyen helyzet van Magyarországon a legkülönbözőbb formában. Ezzel a probléma a következő. Mindig a szereplők jóindulatán múlik az, hogy az alapproblémákat meg tudják-e oldani. Először is a tulajdonos milyen mértékben felelős azért, hogy a vízvezeték, tehát az infrastruktúra a földben megfeleljen azoknak a kritériumoknak, amelyeket egyébként a szolgáltatás feltételéül szab a szabályozás? Mert ő azt mondja, hogy ő nem szolgáltató, neki még a beavatkozási joga is korlátozott, egyébként pedig ez szerinte a szolgáltatónak, aki ott üzemeltet, a dolga. Aztán nagy kérdés, hogy amikor ez megtörténik, azt hogyan kell aktiválni. Ugye? Mert a szolgáltató idegen tulajdonon, ráadásul köztulajdonban lévő szolgáltató mégiscsak idegen tulajdonon végez beruházást, mert kell csinálni mindenfélét, tisztítószemet, cserét, s a többi, s a többi. Korszerűsíti, de nem lesz a tulajdonában attól még, mert egyébként a tulajdonos, aki egy külső magánszemély, tipikusan gazdasági társaság, legfeljebb engedélyt ad rá, de ettől még a tulajdonjog nem változik. Viszont akkor hogyan lehet ezt amortizálni? Hiszen én beruházok mint közösségi szolgáltató, de amortizációt nem tudok rá elszámolni, a beruházásomat nem tudom hogy aktiválni. A másik nagy tipikus probléma maga a bérleti díj. Mennyit kell azért kérnem mint magántulajdonos, hogy egyébként a köznek szolgáltatnak az én vezetékemen? Az ilyen típusú helyzetekből a legtarkabarkább jogi viták adódnak. Én erre a helyzetre kerestem egy megoldást, és a javaslatom a következő. Ma az érintett hivatalnak, ez egyébként az energiahivatal, természetesen lehetősége van arra, hogy egy vízi közművet közcélúnak minősítsen. Ebbe a közcélúságba felveszek egy feltételrendszert, mégpedig azt, hogy a vezeték döntő többségben állami vagy önkormányzati tulajdonú területeken haladjon át. Egyébként annál is inkább fel kell
