Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 8. hétfő - 136. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
3557 karanténra kellett kötelezni, két hétig nem láthatták a családjukat. Nagyon sok dolgozó, aki a szociális szférában dolgozik, önként vállalta azt, hogy idősotthonba beköltözve a járvány idejére, teljes munkaidőben az ott gondozottak ellátását önként végzi. Azt gondolom, és ezért mondtam azt, hogy ez a mai napirend utáni felszólalás nem egy felszólalás lesz, hanem úgymond egy napirend utáni kérés lesz, hiszen még van annyi ideje a kormánynak július 1-jéig, és van akkora költségvetési forrás ebben a 2020-as büdzsében, hogy ne felejtkezzen meg azokról az emberekről, akikről sajnos el kell mondjuk, hogy minden egyes évben elfelejtkeztünk. Most van itt az idő, hogy kárpótoljuk őket. A költségvetésben szerintem vannak olyan források, amelyeket tudunk nélkülözni ahhoz, hogy a magyar gazdaság még ugyanúgy biztos lábakon álljon. Kevesebb plakátkampány kell, kevesebb sorosozás, és még több jut szerintem a szociális ágazatban dolgozóknak, legyen az akár idősek otthonában, akár az alapellátásban, vagy egyéb, egyházi szervezet körében teljesítsen szolgálatot. Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem azt, hogy a kérésemet fontolják meg. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, független képviselő „Az önazonosság a lelkekben kezdődik” címmel mondja el napirend utáni felszólalását. Parancsoljon! DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudtam, hogy a nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozat vitájához csak igen csekély módon tudok hozzászólni, ezért jelentkeztem napirend utáni felszólalásra, hogy pár gondolatomat ehhez hozzákapcsoljam. A kérdés először is az, hogy ennek a nyilatkozatnak a tartalma hordoz-e bármilyen problémát. Természetesen a válasz az, hogy nem. Aztán az is kérdés, hogy valós-e mindaz, ami ebben a nyilatkozatban, javaslatban szerepel. Erre a válasz: igen. Ha megnézzük azt, és ez a nyilatkozatban szerepel, miszerint 1920 és 2011 között határon túli magyar nemzettestvéreink száma 3 millió 278 ezerről 2 millió 90 ezerre csökkent, akkor azt tudjuk mondani, hogy ez a nyilatkozat és mindaz, amit ez a nyilatkozat a jövőre vonatkozóan felvet, fontos kérdés. Arról is szól ez az írás, hogy a határon túli magyarság lélekszáma, a közösségek elleni etnikai tisztogatások, a homogenizáció, a gazdasági nehézségek okozta elvándorlás, és mindaz a határon túli magyarjainknak okozta nehézség, ami idáig juttatta nemzettestvéreinket, hogy 36 százalékkal csökkent a lélekszámuk, ez valóban egy rendkívül komoly probléma, de egy dologról viszont elfelejtkezünk. Ez pedig az, hogy mi van az anyaországgal. Ha nemzettestvéreinknek ilyen iszonyatos küzdelmek során csak 36 százalékkal csökkent a lélekszáma, ami, elnézésüket kérem, hogy a „csak”-ot mondom, de az anyaországban ennél sokkal nagyobb a krízis, ha a magyarság megmaradását, az irdatlan mennyiségű természetes fogyást vizsgáljuk meg. 1980-ban 10 709 463 magyarországi lakos volt, ez már 2020-ra 9 769 000. 2011-ben lépte át a 10 milliós határt az anyaországi lélekszám. Az élveszületés 1932-ig 200 ezer felett volt, majd 1953 és ’55 között a Ratkó-korszakban lett ismét 200 ezer fő fölötti az élveszületések száma. 1998-ra lezuhant az élveszületések száma 100 ezer alá, és azóta soha nem emelkedett 100 ezer fölé az anyaországi élveszületések száma. Ez azt jelenti, kérem szépen, hogy míg 1921-ben, tehát a Trianon utáni évben 255 ezer új gyermek született, mert mindenki érezte, hogy az elvesztett magyarságot azzal tudjuk valamelyest pótolni, ha minél több gyermek születik, úgy kilencven évvel később, 2011-ben a legalacsonyabb, 88 049 új gyermek. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az anyaországban kilencven év alatt 35 százalékra csökkent az utódnemzés hajlandósága. Ez az igazi nagy tragédia. Azt szokták mondani, szociológusok is mondják, hogy sajnos - egy már 2013-ban született tanulmányból veszem a szavakat - a Kárpát-medencében a magyarság körében egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti hovatartozásnak. Felhívják a szociológusok,
