Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3444 ami megvolt az akkori oktatási kormányzatban, félreértés ne essék, de ennek nem minden elemét tekintjük azért sikeresnek. A tankönyvellátás minőségi kérdéseit feszegette képviselő úr. Ennek kapcsán engedje meg nekem azt a megjegyzést, hogy önök annak idején baráti kezekbe privatizálták a Nemzeti Tankönyvkiadót, és azóta is a piaci alapú tankönyvellátást dicsérik. Azt gondolom, lehet jó tankönyvellátási rendszert építeni egyébként állami rendszerben is, ezen nagyon sok kollégánk dolgozik. Az új Nemzeti alaptanterv bevezetésével párhuzamosan egyébként szeptemberben megújított tankönyvekkel jelentkezünk, amelyeknek még jobb minősége, testtartása és megközelítése lesz és várható. Szerintem ezeket várjuk meg, vizsgáljuk meg, vitassuk meg, azt gondolom, ezért az oktatási kormányzat felelősen dolgozik és tevékenykedik. A tanárképzés módosításai kapcsán úgy fogalmazott, hogy itt folyamatosan matatunk, ezt a szót használta. Én nagyon szeretném azt aláhúzni, hogy a tanárképzés, a pedagógusképzés rendszere 2012-ben változott utoljára szisztematikusan, az új törvény és az új rendeletek hatálybalépésével párhuzamosan. Azóta technikai módosítások történtek kizárólag, a struktúrája ennek nem változott. Kiemelném például a konduktortanárnak az óriási, rendszerszintűnek nem nevezhető jelentőségű beiktatását például, vagy mondjuk, a műszaki szakoktatók környékén voltak változások. Tehát ilyen jellegű, nem strukturális, nem matatási ügyekben, hanem egyes új, néhány hallgatót érintő, nagyon speciális kiegészítései történtek rendeleti szinten a tanárképzés rendszerének, és ezt mindig a törvényben is le kellett követni. Még egyszer mondom: bízzanak ezen a téren bennünk. Soha senki nem szólt hozzá, direkt kinyomoztattam, hogy volt-e hozzászólás az elmúlt hét olyan törvénymódosítási elemhez, ahol különböző kiegészítéseket tettünk ebben a törvénymellékletben. Soha senki nem tette ezt meg. Ungár Péter képviselő úr számára szeretném azt jelezni, hogy valóban az alapfokú művészeti oktatást érintő változtatás több pontjában megjelenik a szövegnek, hiszen dereguláció, szövegcsere és új megállapítása is van ennek a körnek. Tehát szeretném megnyugtatni, hogy nem szövegértési problémáról van szó, viszont egy kodifikációs művelet az, hogy hogyan változik több helyen úgy koherensre a jogszabály, ami, ha valaki csak egyes elemeit olvassa, akkor okozhat értelmezési problémákat. Szeretném megerősíteni, hogy a művészeti oktatás ingyenessége a HH-s kör számára is ingyenes lesz. Senki nem veszíti el az ingyenességét, akire eddig vonatkozott, és bővül a kör egyébként a szabályozás eredményeképpen. Az adatkezelés kapcsán, megmondom őszintén, azt fontos szerintem látni, hogy világosan megmondja a jogszabály, hogy milyen adatnak ki az adatkezelője, és néha mi is vakargatjuk a fejünket, amikor olyan kérdés érkezik, amelyből az következik, hogy a kérdező nem mindig követi ezt le a jogszabályból, hogy ki az adat kezelője, és ha az közérdekű adatként érkezik, akkor nem tudunk rá mást válaszolni, mint azt, hogy ezt az adatot nem mi kezeljük. (Arató Gergely: Semmire nem válaszolnak!) Ha nem közérdekű adatként érkezne, hanem mondjuk, a minisztérium általános tájékoztatását kéri valaki, akkor adott esetben nyilván be tudjuk kérni. Tehát néha, azt gondolom, a kérdezőnek is van abban lehetősége, hogy a kérdését olyan módon tegye fel, hogy az adatkezelőt kérdezze egyébként az egyes különböző adatok ügyében. A sajátos nevelési igény kapcsán azt gondolom, hogy az odafigyelési szándékunk megvan, és a képviselő úréval azonos módon tekintünk arra, hogy ez egy nagyon fontos és értékes eleme a magyar oktatási rendszernek, külön odafigyelést igényel a részünkről is. Szeretném azt kiemelni, hogy egy olyan szakszolgálati rendszert állítottunk fel, ami egyébként sokkal hatékonyabban működik, több tanulót ér el, mint a korábbi szisztéma. A protokollok nagyon sokat fejlődtek ebben az évtizedben, és olyan ügyekről tudok még beszámolni, mint például a gyógypedagógusok száma. Erre vonatkozóan is több képviselői kérdés érkezett, ezért nagyon pontosan tudjuk, mert nagyon sokszor megkérdezték, hogy ez hogyan változik: 2010-ben 5700, a tavalyi évben pedig már 10 ezer főt megközelítő gyógypedagógus tevékenykedett a magyar köznevelés rendszerében; nagyon helyesen egyébként, a bővítés indokolt is volt az akkori állapotokhoz képest.
