Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
3430 hiszen a sajátos nevelési igényű körbe beletartoznak az autista és a tartós betegséggel élő gyerekek is. Ebből a szempontból tehát ott nincs probléma; a probléma a hátrányos helyzetű gyerekek nagy csoportjával van, akik ebből kimaradnak. Azt mondja államtitkár úr, hogy azért van szükség arra, hogy innen kezdve kormányrendelet szabályozza a pedagógusminősítések rendszerét, mert olyan gyakran változik a pedagógusképzés, hogy ehhez folyamatosan hozzá kell igazítani a törvény mellékletét. Tisztelt államtitkár úr, ez beismerése annak, hogy összevissza matatnak a tanárképzéssel az elmúlt tíz évben. Ez beismerése annak, hogy nem képesek fenntartani egy olyan rendszert, amit ne kellene folyamatos módosításokkal követni. Ráadásul abban a helyzetben, amikor önök folyamatosan titkolják a tanárhiány adatait, csak közvetett módon tudunk következtetni arra, például a kompetenciamérés kérdőíveiből, hogy mekkora a szakostanár-hiány a magyar közoktatásban, és ezek a számok katasztrofálisak egyébként; ebben a helyzetben, ne haragudjon, államtitkár úr, de nincs bizalom abban, hogy a kormány nem arra kívánja fölhasználni ezt a felhatalmazást, hogy innen kezdve ahelyett, hogy olyan tanárképzést hozna létre, ami stabilan működik és amelyik vonzó a diákok számára, na meg hogy a lényeget mondjam, ahelyett, hogy olyan fizetéseket adna az iskolákban, ami miatt megéri a fiataloknak elmenni a tanári pályára, önök inkább majd azzal próbálkoznak, hogy a rendeletben a képesítési követelmények - hogy fogalmazzak finoman? - célirányos megváltoztatásával próbálják orvosolni a szakképzett pedagógusok hiányát. Az a baj, tisztelt államtitkár úr, hogy attól, hogy a rendeletben felhatalmazzák őket, még nem fog tudni valaki tanítani. Ez a probléma. Lehet a rendelettel trükközni, és én élek azzal a gyanúperrel, hogy önök sajnos erre is fel kívánják használni ezt a szabályozást. Jut eszembe, Nacsa képviselő úrnak - aki valami miatt kiment a teremből - jelezném, hogy az a szám, amit ő mond, az úgy van, hogy beleszámolja azokat is, akik nyugdíjba mentek tíz év alatt, illetve nyolc év alatt, 2002 és 2010 között. De az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy azóta is mennek ám pedagógusok nyugdíjba. Azt lehet csinálni, hogy ezt nem mutatják ki, csak ez nem segít megoldani a problémát. A nagy különbség az, hogy a mi időnkben volt elég szakos pedagógus az iskolákban, most meg nincs. Ez egy nagy különbség, és ez tényleg árt az oktatási rendszernek, a számokkal való bűvészkedés meg nem sokat használ az oktatási rendszernek. Hogy mi a helyzet, erről is szeretnék röviden szólni. Szemben Gurmai képviselő asszonnyal, én nem térnék ki majd arra a törvényjavaslatra, amit a jövő héten fogunk tárgyalni, bár az egy törvényalkotási nonszensz a maga módján, hogy a kormány kettévágta ezt a törvényjavaslatot, és a közoktatási törvénybe tartozó részét itt nyújtja be. Itt a parlament lényegében egy biankó felhatalmazást ad, jogi értelemben biztosan. Tudjuk, hogy mi lesz benne, mert már benyújtották a másik törvényjavaslatot is, de hát nem véletlenül kalandozik mindig ebbe az irányba a vita, mert a két javaslatot nyilván egyben lenne érdemes tárgyalni. Most azt mondják nekünk, hogy a köznevelési törvényben adjunk helyet az iskolaőrségnek, aztán majd egyszer kiderül, hogy mit csinál egyébként az az iskolaőrség. Tegyük hozzá, hogy ez jogalkotási szempontból, szakmai szempontból nincs rendben. De most beszéljünk arról, hogy ha már a köznevelési törvényben van, akkor nevelési, iskolairányítási rendszer szempontjából ez mit jelent. Abban nyilván nincs köztünk vita, hogy az erőszaknak semmilyen módon nincs helye az iskolában. Ebben nincs vita köztünk. Abban sincs vita köztünk, hogy hatásosabb, eredményesebb fellépésre van szükség. Államtitkár úrnak még rendes szakmája volt akkor, de mi ezt a vitát, akik már 2010 előtt is itt ültünk a parlamentben, időnként lefolytattuk, és nagyon gyakran meghallgattuk az akkori ellenzéktől, hogy azért van erőszak az iskolákban, mert átkos, liberális, modernista kurzus uralkodik az oktatási rendszerben, és ez ennek a következménye. Na hát, tisztelt Ház, 2010 óta már nyoma sincs semmilyen modernizmusnak meg liberalizmusnak az oktatásban, meg egyáltalán semminek, ami korszerűbb Hóman Bálintnál, és mégis van iskolai erőszak! Micsoda csoda! Azért, merthogy ezek a politikai vuduk, ezek a politikai szövegek nem segítenek megoldani a problémát.
