Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3427 A legnagyobb baj azonban a pedagógusbántalmazások megszüntetésével kapcsolatos rendelkezésekkel van. Már most, a beszédem elején szeretném világosan leszögezni, hogy a pedagógusbántalmazás megszüntetése abszolút érthető és jogos törekvés. A mi álláspontunk is az, hogy a pedagógusoknak biztonságos környezetben, nyugodt körülmények között kell a munkájukat elvégezni. A célok megfogalmazásában tehát nincs közöttünk vita. (18.30) Az alkalmazott eszközök tekintetében viszont erős szakmai ellenérveink vannak. Felmerül például a kérdés, hogy egy rendvédelmi szervezet, melynek tagjai adott esetben személyesen is ott lennének az iskolákban, mennyire tudja szolgálni az iskola oktató-nevelő munkáját. Több szakértő egybehangzó véleménye, hogy sem a gyermekekre, sem a pedagógusokra nézve nem igazán lenne pozitív hatással egy rendvédelmi személy. Sőt, nagy a veszélye annak, hogy épp az ellenkező hatást válthatják ki, mint amit el szeretnénk érni. A rendészeti szervek megjelenése az intézeten belül persze eleinte hozzájárulhat az ott dolgozók passzív biztonságérzetének növekedéséhez, és időlegesen visszafordíthatja az erőszakos cselekményeket az iskolákban. De meggyőződésem, hogy ez hosszú távon nem hoz megoldást, hisz gondoljanak csak bele, egy bizonyos életkor alatt a megfogalmazott retorziók egyáltalán nem jelentenek visszatartó erőt. Mennyire tarthatja vissza egy belátási képességeiben még korlátozott 12 éves gyerek ütésre lendülő kezét például a családi juttatások elvonása? Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a rendészeti fellépés önmagában még nem elég az iskolai erőszak visszaszorításához, sőt bizonyos esetekben még súlyosbítja is a problémákat. A rendészeti fellépés a legtöbb olyan országban, ahol alkalmaznak ilyet, csupán kiegészítő eleme a preventív programoknak. Ahhoz, hogy az iskolai erőszak eltűnjön vagy visszaszoruljon, meg kell erősíteni a pedagógiai szolgálatokat és az iskolapszichológusi hálózatokat is. Szakmai alapú jelzőrendszerek kiépítésére, érzékenyítési foglalkozásokra, képzésekre lenne szükség. Nem most hallhatták először, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete már tavaly év végén javasolt egy 11 pontos intézkedési tervet az iskolai erőszak ellen. Eleinte úgy tűnt, hogy erre van is kormányzati fogékonyság. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter válaszában voltak konstruktív elemek. Ő például azt javasolta: vizsgálják felül az iskolai házirendeket, erősítsék meg az iskolapszichológusi tevékenységet, és kezdődjön meg az iskolai konfliktusok szélesebb hátterének megvizsgálása, elemzése és közös kezelése. Végül azonban a Fidesz-kormány mégis a rendpárti látszatintézkedések és a jól hangzó lózungok mellett döntött, de győzzön meg arról, hogy nem így van. Hangsúlyozom, pedig szakértők egybehangzó véleménye szerint a kizárólag erőszakszervezeti intézkedések és a retorzióközpontú szemlélet önmagában nem oldja meg az iskolai erőszak problémáját. Persze kérdéses, hogy ez a törvény egyáltalán azért született-e, hogy végrehajtsák - reményeim szerint nem -, vagy porhintés az egész, hisz annyi a tisztázatlan részletkérdés, hogy felvetődik, hogy ezt mennyire gondolják komolyan. Gondoljunk csak bele, a jelzett ötszáz intézményben milyen költségeket jelent az iskolaőri rendszer kiépítése. Készült-e ezzel kapcsolatosan bármilyen tanulmány? A folyamatos iskolaőrzést nem lehet egyetlen személlyel végrehajtani. Ha ezt komolyan veszik, akkor intézményenként több személy alkalmazásáról kell beszélni. Ha valóban egy komplett hálózatban be akarják kamerázni az osztálytermeket, annak a költségei csillagászatiak lesznek. Aztán minden iskolaőrnek szüksége lesz egy operatív helyiségre minden érintett intézményben. Ezek kialakítása is ismét költségeket jelent. Ezekről nem láttam semmit. Akkor még a várható munkaszervezési anomáliákról nem is beszéltem. Az iskolaőr munkáltatója a rendőri szerv, és a törvény szövegéből az derül ki, hogy az iskolában folyó pedagógiai munkáért felelős személy nem utasíthatja majd az iskolaőrt. De még az is kérdéses, hogy az iskolák vezetői utasíthatják-e az iskolaőrt. Ez pedagógiailag egészen abszurd helyzeteket teremthet. Ráadásul az iskolaőr eljárása adott esetben ütközhet az iskolában elfogadott pedagógiai programmal. Ez pedig már rendszerszintű szabályozási problémákat is elővetít.
