Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Egyes törvények Csongrád megye névváltozásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
3299 Miközben tehát a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezünk, az Országgyűlés 2017ben is kifejezte és most is ezen törvényjavaslat elfogadásával is kifejezheti, hogy méltó módon emlékezik a történelmi Magyarországra, és valamennyi magyart ezen nemzet részének tekint. Maga a törvényjavaslat mindössze négy törvény módosítását tartalmazza, kicserélve a törvényekben a Csongrád elnevezést Csongrád-Csanádra. Ugyanakkor engedjék meg nekem, hogy néhány mondatban beszéljek Csongrád és Csanád megye történelméről, azokról a szimbolikus eseményekről, amelyek az Országgyűlés ’17-es és - reményeink szerint - mostani döntését is indokolják. Csanád vármegye évezredes múltra tekint vissza, 1028-ban jött létre, amikor az István hűségére tért, korábban Ajtonyt szolgáló Csanád seregvezér a nagyőszi csatát követően, Ajtonyt legyőzve, közigazgatási egységgé szervezte a területet immáron a vármegye ispánjaként és az államalapító király szövetségeseként. Ekkoriban Csanád vármegye hatalmas országrészt foglalt magában: mélyen elnyúlt Szegedről keletre és délre is, része volt a mai Csongrád és Békés megyék egyes területei mellett Torontál, Temes, Arad, Krassó és Keve vidéke is. Csongrád vármegye is ősi eredetű, szintén István korában jött létre. Eredetileg messze délre is lenyúltak bizonyos részei. Legfontosabb települése Szeged, már egy 1183-ban kelt oklevélben is említik. A két megye, Csanád és Csongrád egymás mellett organikus egységben virágzott, az elkövetkezendő időszak alatt számtalan határmódosuláson vagy éppen történelmi tragédián estek át. A megyék szempontjából fontos szakaszhatárt jelentett az 1876-os megyerendezés, amikor is megszüntették a különleges státuszú kerületeket, és a vármegyéket tették a közigazgatás kizárólagos alapformájává. A dualizmus korának vármegyei listáján szerepelt Csongrád megye Szentes központtal és külön Csanád vármegye is Makó székhellyel. Az 1876-os megyerendezés egészen az 1918-as esztendőig maradt érvényben; az OsztrákMagyar Monarchia felbomlásával, majd a trianoni békediktátum megszületésével teljesen új közigazgatási rendszert hoztak létre. Az új rendszert az 1923. évi XXXV. törvénycikk iktatta be, az ország innentől 25 vármegyére tagolódott. A törvény alapján megszületett Csanád, Arad, Torontál közigazgatásilag egyelőre egységesített vármegye, melynek székhelye továbbra is Makó maradt, de a határok némileg módosultak. A második világháború ideiglenes határváltoztatásai természetesen ezt a területet is érintették, ám végül a Csanád-Arad-Torontál megyenév 1945-ben egyszerűen csak Csanád vármegyére rövidült. 1950-ben a kommunista diktatúra kiépítésének egyik utolsó fázisaként Rákosi Mátyás és a pártállam felszámolta a hagyományos magyar önkormányzatiságot, annak történelmi szerveit, köztük a vármegyerendszert, helyette tanácsrendszert vezetett be. Ennek eredményeképp a korábbi 25 megye, 14 törvényhatósági jogú város helyett 19 megyére és Budapestre oszlott az ország közigazgatási területe. Megszüntette ez a megyerendezés Csanád vármegyét, melynek egyik része Békés, másik része Csongrád megyékbe lett betagolva. A makói, a központi és nagylaki járások - utóbbiaknak csak egy része - Csongrád megyéhez kerültek, Torontál egykori része, a mezőkovácsházi járás és a battonyai járás pedig Békésnek jutott. A mai Csongrád megye területe három, egykori történelmi vármegyei identitásból áll. A XI. században a Szent István által alapított Csongrád vármegye és Csanád vármegye, a XIII. században szerveződött Torontál vármegye területének kisebb-nagyobb része terül el Csongrád megye mai határai között. Miközben 1990 óta több megye esetében is döntött az Országgyűlés a történelmi nevek visszavezetéséről - Szabolcs-Szatmár-Bereg, Győr-Moson-Sopron megye például -, Csongrád és Csanád esetében erre az elmúlt 30 évben nem került sor. Ugyanakkor most Trianon emlékezete méltó alkalmat biztosít arra, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásával lerójuk tiszteletünket a történelmi Csongrád és Csanád vármegyék és általában a történelmi Magyarország, a magyar nemzet egysége és annak közös, egymástól való elválaszthatatlanságunkat megalapozó történeti öröksége iránt.
