Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai tá... - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
3296 létezésünkhöz hozzátartozik az, hogy az identitásunk szempontjából meghatározó jelentőségű műemlékek megmaradjanak, a magyarság létezésének eme tárgyiasult lenyomatai megmaradjanak és az utókor számára is fölmutathatók legyenek. Legalább ezt az egyet méltányolják, tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e esetleg még élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megadom a szót Orbán Balázs államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra, parancsoljon! (23.30) DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm szépen a hozzászólásokat és a konstruktív párbeszédet. Ahogy az örökségvédelemmel kapcsolatban és a műemlékügyben hallgattam itt a pattogó felszólalásokat, egy dolog vált számomra… (Arató Gergely: Miért pattogó?) Jó értelemben mondom a pattogó felszólalásokat. Tehát hallgattam ezeket a hozzászólásokat, és egy dolog vált teljesen egyértelművé számomra, az, hogy ennek a vitának a filozófiai mélysége valójában a kiindulási pontban van. Ha ezt a kiindulási pontban meglévő filozófiai különbséget fel tudjuk oldani, akkor onnantól kezdve már egyértelmű, hogy mit kell tenni, és akkor attól kezdve a törvényjavaslat normaszövegével kapcsolatos vita másodlagossá válik. A kiindulási pont, amire válaszolnunk kell, az, hogy vajon most rendben van-e minden, rendben van-e az örökségvédelem és a Magyarországon lévő műemlékek ügye. Ahogy hallgattam az ellenzéki képviselők felszólalásait, abból azt a következtetést vontam le, hogy az ő megítélésük szerint igen, és minden maradjon úgy, ahogy most van. (Szabó Sándor: Én nem ezt mondtam.) Igen, az MSZP és a Jobbik soraiból is ezzel ellentétes vélemények jöttek, de a DK és az LMP soraiban megfogalmazott vélemények ebbe a vonalba illeszkedtek. Tehát ahogy most van ez a dolog, az rendben van. Az a 15 ezer műemléki érték, amit nyilvántartunk, a helyi értékén van kezelve, az megfelelően van karbantartva, megfelelően, ütemezetten zajlik a felújításuk, a gondozásuk. Való igaz, hogy ha ezt a kiindulópontot elfogadjuk, akkor erre a törvényjavaslatra nincs szükség. De mi azt gondoljuk, s ha jól értettem, az MSZP, a Jobbik és a kormánypártok soraiból jövő vélemények is ebbe az irányba mutattak, s a kormány álláspontja is az, hogy nincs rendben ez a dolog. Azért nincs rendben ez a dolog, mert a szabályozás úgy néz ki, hogy jelen pillanatban ugyan annak az alkotmányos követelménynek eleget teszünk a mostani szabályozással, hogy konzerváljuk a meglévő állapotot, de a konzerválás egyben a változtatási lehetőségek túlzott korlátozását is jelenti. Tehát ez a szabályozás konzerválásra alkalmas, de alkalmatlan arra, hogy ezeknek a műemlékeknek a normális, az észszerű, a XXI. századi körülményeknek megfelelő és az örökséget tiszteletben tartó megújulása, felújítása zökkenőmentesen történjen. Azért teszünk javaslatot egy nagy volumenű felülvizsgálati eljárássorozat elindítására, mert ez a törvényjavaslat igazából arról szól, hogy a kormányzat és az örökségvédelem vesz egy nagy levegőt, és akkor ezt a 15 ezer műemléket átvizsgálja, s megpróbálja újra kategorizálni, és a törvényjavaslatban lévő új kategóriák szerint egy normális, józan és kezelhető, illetőleg az eredeti céloknak és a kulturális örökség védelmére vonatkozó követelményeknek megfelelő kezelését lehetővé tenni. Szerintem ez a javaslat így, ebben az összefüggésben támogatható, és arra kérem a kritikus hangokat megfogalmazó képviselőket és frakcióikat, hogy inkább ők gondolják át az alapállásukat, és ahogy mondani szokták, álljanak a jó oldalra, s ezzel összefüggésben jöjjenek el a sötét oldalról. Bocsánat, már én is fáradok, ez valószínűleg ennek köszönhető. De a viccet félretéve: az érem másik oldala a Citadella. Azok a kritikus hangok, amelyek megfogalmazódtak a javaslattal összefüggésben, alapvetően sántítanak. Már a vitában is elhangzott