Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai tá... - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):
3293 módon is, csak elég elolvasni egyébként a XIV. Lajos korabeli életformáról szóló könyveket, tehát milyen módon és milyen körülmények között éltek. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondhatjuk, hogy ma senki nem akar ilyen módon élni, ilyen körülmények között élni, a modern kor vívmányait mindenki szeretné élvezni, szeretné, ha normális fürdőszobája lenne, szeretné, ha normális konyhája lenne, szeretné adott esetben, hogy megfelelő, korszerű fűtéssel rendelkezzen a háza. Egy XV. századi épületben mindezek nem álltak rendelkezésre, ezért ha tetszik, ha nem, a műemlékvédelmi szempontokat a korszerű építészeti szempontokkal kell valamilyen módon ötvözni, és ez bizony nem megy máshogyan, csak úgy, hogy valamilyen módon lehetőséget adunk a műemlék épület átépítésére, átalakítására. Tehát ez is azt mutatja, hogy miközben egyébként… - és itt egy fogalmat még egyszer tisztáznunk kell: amikor a műemléki védettség korlátozza a jogait a tulajdonosnak, ez egyébként egy teljesen természetes, nem egy ördögtől való dolog. Én nem azt mondtam, hogy ez valamiféle bűn vagy baj, ez a műemlékvédelemnek a lényege, hogy azt mondom a tulajdonosnak, hogy nem csinálhatsz akármit az ingatlanoddal, nem építheted át akárhogyan az ingatlanodat. Azt mondod a műemlék-tulajdonosnak, hogy nem adhatod el akárhogyan és akárkinek az ingatlanodat, önkényesen nem bonthatod le az ingatlanodat; míg egy nem műemléki ingatlan esetében ilyen típusú korlátozások nincsenek. Bár ott is vannak az új épületeknél korlátozások, hiszen azt mondja az építésügyi szabályzat, hogy nem építhetsz ennél nagyobbat, védett utcaképbe nem építhetsz bele ilyen színű vagy amolyan típusú épületet, és még sorolhatnánk tovább. És itt fejezem be a Citadellával. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök, azt gondolom, hogy a saját démonjaikkal küzdenek, és önök folyamatosan azt akarják bebizonyítani, hogy mi azért alakítunk ki ilyen szabályokat, mint amit a Citadella vagy a budai Vár esetében is tettünk, mert ott ellenzéki vezetés van, és mi tulajdonképpen nem akarjuk azt, hogy a helyi emberek igényeit és véleményét figyelembe vegyük. Megjegyzem, ugyanezeket a vádakat nem mondták el akkor, amikor Nagy Gábor Tamás volt az I. kerület polgármestere, és már az ő idején számos kérdést… - ezt talán már csak tudom, hiszen a budai Vár felújításáért felelős kormánybiztosként dolgoztam, és elég sokat küzdöttem egyébként Nagy Gábor Tamással a Várbazár felújításakor is. Ezek jó hangulatú, egészséges, de mégiscsak komoly vitákat is kiváltó küzdelmek voltak. Akkor érdekes módon ezt nem mondták, pedig mondhatták volna, mert a viták legalább olyan mélyek voltak, mint amilyenek most, csak ezek szakmai viták voltak, és egyébként arról szóltak, hogy ha az állam a maga tulajdonában országos jelentőségű, sőt azon túlmutató jelentőségű felújítást vagy beruházást hajt végre, akkor igenis legyenek arra lehetőségei, hogy a helyi építési szabályzatokból kiemeljen egy összefüggő területet, és azt önállóan fejlessze. Ez a világon egyébként mindenhol így van. Tehát ne csináljunk úgy, mintha ez Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban nem ugyanígy lenne, és hogy ugyanilyen lehetőségei és jogosítványai a kormányzatnak ne lennének. (23.20) Ajánlom figyelmükbe, a berlini múzeumsziget fejlesztésétől elkezdve sok mindent mondhatnék példaként, ami az érveimet alátámasztja. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most ismét kettőperces felszólalások következnek. Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, parancsoljon! NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem a Tabán-vitába belefolyva, amit a képviselő úr elmondott, az igazság legnagyobb részét fedi, de az utolsó rombolásra 1945-ben került sor, és a végleges állapotát 1968-ban érte el, amikor az Erzsébet híd építése és Döbrentei tér kialakítása kapcsán az ottani felújítások megtörténtek.
