Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független):
3263 Például Göd városa sokat tudna erről beszélni. Egyébként az egész ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult, és nem fogunk megállni, mert elképesztő, hogy önök gyakorlatilag mindennel, az Alaptörvénnyel is szembemenve meg minden józan ésszel szembemenve elkezdték az önkormányzatokat gyöngíteni akkor, amikor a legnagyobb teher rajtuk volt. S muszáj beszélnünk a Kásler-tervről is. Önök tartoznak nagyon sok embernek; pontosan nem tudom, hogy mennyi embernek, de hamarosan meg fogom tudni, mert folyamatosan számolom azokból az adatokból a helyzetet, amik rendelkezésre állnak. Mindannyian tudjuk, hogy milyen botrányos ágyfelszabadítást végzett el Kásler miniszter. Magam kértem ki azt az utasítást, amelyben ezt elrendelte. A nyilvános adatok szerint, amelyek NEAK-adatbázisból elérhetőek, februárról áprilisra a kihasználtság a felére esett a magyar kórházakban. Önök összevissza kamuznak arról, hogy csak 2 százalékát kellett a betegeknek hazaküldeni. Egyébként ez a csak 2 százalék hány ember, hány emberi sors? Ilyenkor a százalékok mögött, tudom, hogy önök nem látják soha az embert, de én látom, és statisztikusként is mindig azt tanultuk és azt vallottuk, hogy minden százalék és minden egyes statisztika mögött emberi sorsok vannak. De mindenesetre az a 2 százalék, az nem 2 százalék, ugyanis az a 60 százalék, amit önök elrendeltek - most már rájöttem, mit csináltak: intézményi szinten rendelték el, tekintet nélkül arra, hogy abban az adott kórházban 30 vagy 90 százaléka foglalt az ágyaknak. Utána, úgy nagyjából április közepén rájöttek, hogy nagyon-nagyon rossz dolgot csináltak, és megyei szintre fölvitték a dolgot, és akkor lehetett jobban kompenzálni az intézmények között, de addigra már megtörténtek az ágykiürítések. Tudják, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselő urak ott a kormánypárti sorokban, mind a ketten, akik itt vannak, tudják, az embernek a szíve szakadt meg, miközben kaptuk azokat a leveleket, hogy daganatoskezelések abbamaradtak; hogy 20 százalékot lát egy hölgy az egyik szemével, a másikkal már annyit sem, és nem tudja, hány levelet fog még nekem írni, mert nem kapja meg az infúziós kezelést, és elveszíti éppen a látását; hogy nyelőcsőrupturával a férfi nem kerül kórházba, mert becsukták az ajtót, azt mondták, hogy erre most nincs kapacitás. Ezeknek az embereknek a sorsa itt van most is, hogy erről beszélek. Önök ne 2 százalékozzanak nekem! Egyrészt adják oda az adatokat, hogy pontosan ki tudjam számolni - kiszámolom én önök helyett is, de kérem az adatokat -, és kérjenek bocsánatot minden egyes magyar embertől, akinek az egészségét önök veszélyeztették a Kásler-tervvel! Az a miniszter, aki magát az egészségügy miniszterének is vallja, meg az oktatásénak is, gyakorlatilag láthatatlanná vált az elmúlt hetekben és hónapokban. Volt olyan, hogy bejött két percre, kiosztott minket, és kiment. Volt, hogy azt mondta, hogy mi szórakozunk, amikor valós történeteket mondtunk el bajba jutott emberekről. Egyébként annyira megbukott ez a miniszter, hogy önök is kiszervezték alóla a területeket, az oktatás az egyik miniszterhez került, az egészségügy Pintér Sándorhoz; azt nem tudom pontosan, ott mi fog történni, Pintér Sándor mit fog csinálni a magyar egészségüggyel, de nagyon aggódom miatta. Mindenesetre gyakorlatilag úgy csináltuk végig ezt a járványt - és nincs még vége -, hogy nem volt egészségügyi menedzsmentje az országnak. Egy láthatatlan miniszter volt itt, aki néha egy-egy államtitkárt belökött maga helyett, de gyakorlatilag egyszerűen nem lehetett vele konzultálni semmiről. A rabszolgatörvény 2.0, ami szintén szerepel a mostani törvényjavaslatban, amit önök botrányos módon akarnak kiterjeszteni minden szektorra, az konkrétan azt jelenti - önök itt most mondták, hogy este 9 órakor itt vagyunk -, hogy 12 óráztatni lehet majd a magyar embereket úgy, hogy egy hónapban egy darab szabadnapjuk lesz. Ez van a törvényben. És önök, akik nemzeti konzultálnak, önök ezzel a törvényjavaslattal gyakorlatilag a szakszervezeteket kilökték a képből, velük sem kell szóba állni. Ennél kevesebbért mentünk utcára nem is olyan rég, mert akkor még a kollektív szerződés védte az embereket, most már az sem lesz, és a szakszervezetek sem lesznek. Mi ez? Rabszolgamunka-alapú társadalom. Azt csinálják önök. Elárulták a magyar embereket, miközben a járvány ellen kellett volna megvédeni minket.
