Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK): - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
3197 Az önkormányzatok kapcsán említette, és nagyon sokszor elmondják óriási érdemként a Fideszkormány javára, hogy 2014-ben történt egy önkormányzatiadósság-átvállalás, és az milyen óriási segítséget jelentett az önkormányzatoknak. Hát, tudjuk, hogy ma már ugyanakkora adósságállománnyal bírnak az önkormányzatok, tehát néhány év elegendő volt ahhoz, hogy ez a hatalmas adóssághegy újratermelődjön. Én magam is nyolc évig voltam önkormányzati képviselő, és láttam azt, hogy Pécsnek - én pécsi vagyok - volt abszolút értékben a legnagyobb adóssága, 44 milliárdot kellett a korábbi felelőtlen szocialista-liberális időszak után szétteríteni az államadósságban gyakorlatilag. De ott maradtak az önkormányzati cégeknél azok a hatalmas adósságok, amelyek már akkor is több mint 10 milliárdot tettek ki, tehát nem volt teljes az az adósságkonszolidáció. De azért abban egyetérthet Szűcs képviselőtársam - amit csak az elmúlt hónapokban láthatunk, de visszamehetünk néhány évre is -, hogy milyen mértékű a forráselvonás az önkormányzatoktól. Elképesztően nagy. Felsorolni is viszonylag komoly feladat, hogy csak az elmúlt hónapokban mennyi forrást vontak el az önkormányzatoktól. A másik oldalról pedig önmagában ez a kialakult válsághelyzet óriási többletfeladatokat jelentett az önkormányzatoknak, de önök még több feladatot címeztek az önkormányzatok felé. Gyakorlatilag átállítanak egy olyan rendszert, hogy kézi vezérléssel, egyfajta köldökzsinór alkalmazásával tudják az önöknek szimpatikus önkormányzatokat, városokat fenntartani, finanszírozni, a másik oldalról pedig akár a csőd szélére is rugdossák őket, és majd bemutatják, hogy esetleg a nem kormánypárti, független vagy akármilyen városvezetés vagy közgyűlési többség nem alkalmas a település vezetésére. De ez a vita most valóban nem erről szól. Én is szeretném kihasználni azt a képviselőtársaim által nagyon sokszor említett tényt, hogy államtitkár úr nem politizálni jár az Országgyűlésbe, hanem szakmai vitákat folytatni. Ezt én is szeretném kihasználni. Az is teljesen egyértelmű, hogy az a helyzet, ami kialakult, valóban egy óriási kihívás. Mondhatjuk azt, hogy egy évvel ezelőtt nem lehetett azzal számolni, hogy egy ilyen válsághelyzettel nézünk majd szembe. Bár mindent tervezni kell, mindenre készülni kell, de nem tudhattuk, hogy egy ilyen járványügyi helyzet kialakul, ami az elmúlt hosszú-hosszú időszakban egy példátlanul óriási kihívást jelentett az egész világgazdaság számára, tehát ez egy globális kihívás. Például a védekezés megszervezése, most is nagyon komoly kihívásokkal szembesülünk. Bízzunk a legjobbakban, de látjuk, hogy néhány országban sajnos újra felpörögni látszik a járvány. Ez önmagában is egy nagyon komoly krízis. A másik oldalról pedig az ilyen módon szinte befékező és óriási sebeket kapó világgazdaság globálisan szintén óriási kihívást jelent, és még most sem igazán látjuk ennek a pontos hatásait, azt, hogy milyen lesz a mélysége; milyen lesz a mélysége globálisan, Európára nézve, hogyan fog alakulni a járvány, milyen egyéb járulékos gazdasági válságra utaló hatásai lehetnek, és milyen módon tudunk mi ezzel Magyarországon szembesülni. Tehát ezt nem tudjuk. De az egészen biztos, hogy ez a válság megmutatta azt, hogy milyen alapvető változásokat kell tudnunk eszközölni, hogy globálisan milyen változásokra van szükség a világgazdaság tekintetében, és nekünk is mire és hogyan kéne felkészülnünk. Az teljesen világos, hogy alapvető érdekünk az, hogy a lehető leginkább egy önellátó, erőteljes gazdaságot tudjunk felépíteni, és próbáljuk csökkenteni a függést, próbáljuk csökkenteni a kitettséget, például hogy az alapvető igényeket, alapvető termékeket ne távoli kontinensekről történő szállítással lehessen megoldani, hanem lehetőség szerint helyi termeléssel vagy regionális együttműködések által lehessen ezeket beszerezni. Tehát minden szempontból a lehető legnagyobb mértékben önellátó, erőteljes és a válságokkal szemben ellenállni képes gazdaságot kell tudni felépíteni, azzal együtt is, hogy más olyan jellegű kihívásokat is látunk, amelyek nem feltétlenül vannak összefüggésben a válsággal. Akár az éghajlatváltozásra is gondolhatunk, meg minden olyan tényezőre, amiről mondhatjuk, hogy a XXI. századi változások sorát bővítik. Az a baj, hogy ezekből a költségvetésekből, értelemszerűen az idei költségvetésből, de a jövő évi költségvetésből sem láthatjuk azt, hogy a kormány szembenézne ezekkel a változásokkal, és megpróbálna egy ilyen jellegű alapvető gazdaságpolitikai szemléletváltást végrehajtani, például egy
