Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
3176 hitelkárosultakra nézve, de azt látom, hogy ami előttünk fekszik költségvetést módosító csomagként, nem tisztázza azt, hogy hogyan szabotálta el Magyarország Kormánya a járványügyi védekezés gazdasági csomagját; hogyan rakott bele olyan tételeket, amelyek egyáltalán nem illenek ide - Budapest-Belgrád és űrkutatás -; hogyan vont be uniós forrásokat, és mit csinált azokkal a hazai forrásokkal, amikből ezt eredetileg ki szerette volna fizetni. És azt sem látjuk, hogy a hiteltörlesztési moratórium összegkerete kapcsán, mondjuk, a kormány felső vezetői beszélnének egymással, és megállapodnának abban, hogy legalább a kommunikáció terében milyen összeget használjanak, mondjanak, miközben látszik az igénybevevők számából az, hogy bizony ez a plakátokon és a különböző kormányzati hirdetésekben szerepeltetett összeg nem lesz felhasználva, nem lesz tehát ekkora a kormányzati csomag, viszont ha van rendelkezésre álló forrás, azt sokkal értelmesebb célokra fel lehetne használni. Én magam tehát minden értelmes elképzelésében támogatom ezt a kormányt, de erre pusztán az őszinte kommunikáció talaján vagyok hajlandó. Ebből a csomagból, és főleg a körítésből, a retorikából pedig süt az őszinteség hiánya. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, államtitkár urat, és megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A ’20. évi költségvetést kell és akarjuk módosítani, de mielőtt ennek részleteire rámutatnék, vissza kell térnünk a veszélyhelyzet kialakulása kapcsán az Országgyűlésben kialakult vitára. Akkor, amikor a kormány veszélyhelyzetet hirdetett, mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy egyrészt ez a jog az alkotmány, az Alaptörvény értelmében a kormányt illeti meg. Nem azért teszi, mert nincs más dolga - mert kényszerek viszik rá, hogy ezt a veszélyhelyzetet kihirdesse, hogy az alkotmány különleges jogrendjét alkalmazza; olyan intézkedésekre mutasson rá az Alaptörvény értelmében, amire, amióta az Alaptörvényt megalkottuk, senki sem gondolt, hogy egyszer lesz egy ilyen helyzet, ami rákényszerít minket arra, hogy alkalmazzuk ezeket a rendelkezéseket. Akkor az önök kormányzattal szembeni kommunikációja itt a parlamentben igazán csak arra terjedt ki, hogy vége van a jogállamnak. A koronavírus elleni törvényt elkeresztelték felhatalmazási törvénynek, mert nagyon ízlésesen rá akartak mutatni arra, hogy ami most itt Magyarországon készül, az a hitleri világ 1933. évi eseményeit vetíti elő; a parlament nem fog ülésezni, mint ahogy a német parlament sem ülésezett 12 éven keresztül, hiszen ott csak kétszer ülésezett ennyi idő alatt a német parlament, akkor is csak azért ülésezett, mert a Hitlernek adott felhatalmazást mindig továbbtolta a parlament. Tehát ezt a víziót vázolták fel, hogy na, jön Magyarországon is ez az állapot, elindították azt a nemzetközi támadást Magyarország ellen, ami nyilvánvalóan az Európai Unió különböző intézményeiben csúcsosodott ki, és a magyar választóknak is igyekeztek bemutatni a világvégét. A koronavírus elleni törvénynél, amiről itt sokat vitáztunk, ott azt képviselték, hogy mi valamifajta fix határidőhöz kössük a kormányzat mozgási lehetőségeit. Mi azt mondtuk, hogy nincs értelme azt mondani, hogy az alkotmányos felhatalmazást, ami 15 nap, eddig él egy kormány intézkedése veszélyhelyzetben, 1 hónapra hosszabbítsuk meg, 2-re, 3-ra, 90-re. Önök abban is partnerek lettek volna - csak hogy valamelyest igazuk legyen egy fix határidőt illetően -, hogy rögzítsük az év végét. Mi azt mondtuk, hogy egyik sem észszerű, nem látunk, nem látnak sem önök, nem látunk mi sem a jövőbe, ezért egy ilyenfajta rögzített fix határidőt nem érdemes adni a koronavírus-törvénynek, hanem azt kell kimondanunk ebben a törvényben, hogy az alkotmányban meghatározott kormányzati intézkedések, amelyek 15 napig élnének, éljenek addig, most már törvényi felhatalmazással, amíg a veszélyhelyzet tart. Önök voltak legjobban meglepve meggyőződésem szerint, amikor a miniszterelnök egy belgrádi látogatása során felvillantotta azt a lehetőséget, hogy ő már a járványhelyzet sikeres kezelése kapcsán látja azt az időpontot, amikor a
