Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
3159 Köszönöm szépen, képviselő úr. Egy felszólalói kör végére értünk. Kérdezem: kettőperces felszólalásra jelentkezik-e valaki? (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. A következő kör következik. Mesterházy Attila képviselő úrnak adok szót, az MSZP képviselőcsoportjából. MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. (Dr. Szakács László elhagyni készül az üléstermet.) Kérem, Szakács képviselő úr ne hagyja el a termet, mert még a végén megint előkerülnek a kulturális különbségek. (Dr. Szakács László helyet foglal Mesterházy Attila mellett. - Derültség.) Néhány, a vitában elhangzott észrevételre hadd reflektáljak én is. Nacsa képviselőtársam azt mondta, hogy mi bűntudatból támogatjuk a trianoni és a határon túli ügyet. Tisztelt képviselőtársam, ha ebbe a vitába bele kell menni, az eléggé messzire vezet, ezért röviden szeretném csak lezárni: nekünk egy darab szavazónk nincsen határon túl, tehát ha valakinek a támogatása ebben a tekintetben őszinte és érdek nélküli, az az MSZP támogatása, merthogy ha támogatjuk, ha nem, nulla szavazónk van a határon túl. Ettől függetlenül mégiscsak támogatjuk, sőt azt képzelje el, képviselő úr, hogy volt bennünk annyi bátorság is, hogy a téves politikai döntésekért képesek voltunk elnézést kérni. Ezt önöktől még nem láttam. A másik kérdés, hogy ön nagyon hangsúlyozta, hogy a magyar családokat támogatja. Segítsen már nekem, hogy és még kiket támogathatnának. Mert én azt mondtam, hogy sajátcsalád-barát kormány - szerintem megáll ez a kijelentés -, de ön azt mondta, hogy önök csak és kizárólag a magyar családokat. Mondja már meg, hogy mi a definíciója akkor a magyar családnak, ha ezt ennyire hangsúlyozta, mert akkor ezek szerint vannak olyan nem magyar családok, akik itt élnek Magyarországon - vagy nem tudom -, és azokat nem akarják támogatni, vagy a határon túliakat nem magyarnak tartja, nem tudom, de hát segítsen már, hogy megértsem a definíciót. Valóban igaz, hogy nominális értékben egészen biztosan a 960 milliárdnál a 2200 vagy 2300 milliárd jóval több, és szerintem ez öröm, félreértés ne essék. Tehát az mindig jó dolog, ha többet költenek egy fontos társadalompolitikai célra, még akkor is, ha hozzá kell tegyük, hogy a két évet nehéz összehasonlítani. Önök nagyon lelkesen és sokszor használják a 2010-es évet egyfajta referenciapontként, miközben mindenki tudja, hogy akkor egy gazdasági válság után volt Magyarország. Tehát ha megnéznénk, hogy mondjuk, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban mennyit költöttek, önök sem tudtak annyit költeni, hiszen más volt a gazdasági realitása és a költségvetési realitása az országnak. Valószínűleg sokkal többet mond például, hogy a GDP-hez mérten mekkorák a jóléti kiadások. Például a tavalyi évi költségvetésben önök kevesebbet költöttek jóléti kiadásokra a GDP-hez mérten, mint az azt megelőző, a 2018-as évben. Most valamivel a tavalyihoz képest magasabb összeget költenek, de ezt a válság biztos, hogy indokolja is egyébként. Tehát én azt gondolom, hogy érdemes mindig olyan statisztikát alkalmazni, ami a valódi folyamatokat mutatja, és nem pedig az almát a körtéhez hasonlítani, miközben mind a kettőről tudjuk, hogy gyümölcs. Sokféle tanulmányt én is elolvasok, próbálok tájékozódni, hogy ezeket a családpolitikai intézkedéseket a szakma, mondjuk, hogyan fogadja, és éppen nem is olyan rég olvastam egy civil szervezet összegző jelentését, ahol az volt talán valamilyen formában a konklúzió, hogy a szakértők sürgetik a kormányt, miközben elismerik, hogy vannak olyan lépések, amelyek hasznosak, jók - hozzáteszem, én is elismerem ezt -, ettől függetlenül azt mondták, hogy végiggondolt, átfogó és részleteiben is kidolgozott stratégiát sürgetnek a kutatók a mostani csapongó családpolitikai lépések helyett. Ez volt az egyik állításuk. (13.00) A másik, hogy fontos azt is megkérdezni, hogy ez a 2200-2300 milliárd forint milyen hatékonysággal, milyen célzottsággal, milyen eredményességgel kerül elköltésre, mert egy költségvetési forrásnál nemcsak az a mérőszám, hogy mennyit költünk rá, hanem hogy aztán az hogyan hasznosul.
