Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3156 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem mindenkit megnyugtatni, nem fogom kihasználni az igen bőkezű időkeretet, hiszen a különböző illetékeket érintő módosításokról biztos, hogy nem fogok 15 percet beszélni, más kérdésekbe pedig nem kívánom inkorrekt módon és kizárólagosan elvinni a vitát, de az elhangzottakra muszáj reagálnom. Amikor azt mondtam, hogy vegytisztán neoliberális gazdaságpolitikát folytat ez a kormány, akkor nemcsak állítottam valamit, ezt igyekszem alátámasztani, és hogy ne egy vérgőzös ellenzéki átkiabálásnak tűnjön mindez, az ezt alátámasztó adatok tekintetében muszáj konkrét dolgokról beszélnünk, amelyek egyébként azt támasztják alá, hogy igen, illetékügyi módosítással és más módosításokkal is kedveznek nagyon sok társadalmi csoportnak Magyarországon, azoknak viszont nem, akik a leginkább rászorulók adott esetben. Azért csodálkozom a bőkezű családpolitikáról folytatott kiszólásokon, mert ezeknek egy része, még egyszer mondom, igaz, és nem vitatom őket, de ugyanez a kormány közben emberek százezreit, a frissen munkanélkülivé vált honfitársaink százezreit hagyja mindennemű pénzügyi ellátás nélkül. Tehát azért nem értem a sikerpropagandának az ide átcsapó illatát, mert önök százezreket hagynak szó szerint az út szélén, a munkanélkülieknek lényegében a fele az önök szűkítő feltételei miatt nem jogosult jelen pillanatban sem pénzügyi ellátásra, még a 90 naposra sem. Azt látjuk, nem akarom a devizahitelesek kálváriája felé elvinni ezt a témát, de az összes kedvezményük jellemzően a felső középosztálytól fölfelé csapódik le a legnagyobb mértékben, és jellemzően azok maradnak ki ezekből az áldásokból, akik tipikus magyar élethelyzetben vergődő vagy éppen sikerrel küszködő honfitársaink, akiknek egy bérlakásra lenne szükségük, egy megfizethető albérletre, arra, hogy egyáltalán tudjanak gyűjteni, gyarapítani vagyontárgyakra, amelyeknek az illetéke kapcsán később majd, adott esetben egy családi vitát lefolytathatnak az asztalnál. Én ezt hiányolom, és bár, még egyszer mondom, az említett családpolitikai intézkedések nagy részét természetesen támogatom, mindent demográfiai vetületből vizsgálok, és csak ez számít számomra az ilyen döntéseknél, azért azt látom, hogy itt példás bizonyítványt kiállítani egész egyszerűen lehetetlen ezen kormányzat számára. Odáig nem jutottunk el demográfiai témájú vitákban, hogy ez a kormány arról beszéljen, ami a magyar rögvalóság, hiszen a házasságkötések száma a szakma szerint nem demográfiai mutató. Nagyon örülök annak, hogy növekszik ezeknek a száma, jellemzően azért, hogy az érintettek könnyebben igénybe tudják venni a kormányzat amúgy bizonyos területeken valóban bőkezű családpolitikai áldásait, intézkedéseit, de ettől még a született gyermekek száma ugrásszerű ugrást és növekedést nem mutatott az utóbbi években. A halálozások számának befolyásoló körülményeit ismerjük, ezt nagyjából az évenkénti influenzaszezon és most a speciális járványügyi körülmények befolyásolják, és a termékenységi mutató, amelyik egy katasztrofálisan mély helyzetben volt 2010 környékén, szerencsés módon növekedésnek indult, de aztán itt is megtorpanás következett be, illetve lassú csökkenés. Remélem, hogy most a megtorpanási szakaszban tudunk maradni, és nem lesz további csökkenés, de ha megnézzük, hogy hány olyan esztendő volt, amikor, mondjuk, 90 ezer alatti volt az élveszületések száma, és hogy mikorra esnek ezek az esztendők, nagyon sok ellenzéki képviselőtárs azt mondja, hogy ezért a Fidesz-KDNP kormányzatát kell felelőssé tenni, mert ezek az ő időszakára esnek kizárólagosan. Én ennél próbálok szakmaibb, szakszerűbb lenni, és nem vagyok inkorrekt, hiszen látom, hogy a szülőképes korú hölgyek száma olyan szinten apad, és akkora csökkenést mutat, hogy nem lehet ép ésszel elvárni bármelyik kormányzati teljesítménytől azt, hogy mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank jóslatának megfelelően, mondjuk, 110 ezer fölé lökje az élveszületések számát évente, de a törekvést hiányolom önökből. Még egyszer mondom, egy állami hátterű bérlakásprogramot, az albérletben élők kedvezményezését, tehát tipikus magyar élethelyzetek kezelését, az Airbnb-okozta árfelhajtó hatás kezelését, amit nem is értett ez a kormányzat, XXI. századi problémákra még XIX. századi megoldásai sem voltak. És persze, változtassunk az illetékeken kedvező irányba, és tegyük lehetővé
