Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 20. szerda - 131. szám - Egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2919 Nem akarok belemenni a részletekbe, semmiképpen nem fogom ezt a törvényt még részleteiben sem ismertetni, ugyanakkor szeretném ismét kihasználni a lehetőséget, hogy itt van államtitkár úr, és most az iméntihez képest sokkal több kérdést fogok feltenni önnek, és remélem, hogy lehetőség lesz arra, hogy nemcsak a zárszóban, hanem esetleg itt a vita folyamán is hozzászóljon. Olyan nagyonnagyon komolyan közlekedéspolitikával vagy közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos vitákba nem mennék bele, de azért tudnék vitatkozni itt az autópálya-építésekkel kapcsolatban, különösen mondjuk, az M6-os autópálya helyzetével kapcsolatban, de én azt gondolom, hogy még szükség lesz arra, hogy ezeket a vitákat megvívjuk. Itt a törvényjavaslat kapcsán képviselőtársaim egy pontra fölhívták már a figyelmet, az önkormányzatok, a jegyzők lehetőségeire. Ez önmagában elegendő lenne, hogy ezt a törvényt mi ne tudjuk megszavazni. De én azt mondom, hogy itt a mélyben, és erre már utalt Ander Balázs képviselőtársam, sokkal nagyobb problémák bújnak meg. Ez önmagában egy nagyon komoly rendszerprobléma, amire elég nehéz szavakat találni, hogy milyen komoly kihívást és veszélyeket hordoz magában gyakorlatilag egy stratégiai ágazat, a személyi közlekedés kapcsán. Tudjuk azt, hogy sajnálatos módon egy európai uniós kötelezettség a piacnyitás, tehát a helyközi közösségi közlekedésnek a piacnyitása. Ha jól tudom, akkor kétszer kért haladékot már Magyarország e kötelezettség teljesítése kapcsán. Nem tudom pontosan, mikor jár le a határidő, nyilvánvalóan valamikor lejár. Tehát ez mindenképpen egy olyan kötelezettség, amivel egyébként az LMP nem ért egyet. (15.20) Azt is el tudjuk mondani, hogy rengeteg idejük volt az egymást követő kormányoknak - úgy tudom, hogy annak idején a Bajnai-kormány kért először haladékot a piacnyitás kapcsán, de bőven volt idejük az eddig regnáló kormányoknak - fölkészülni erre a piacnyitásra. Azért mondom, hogy nem értünk egyet vele, mert ez egy stratégiai ágazat. Nagyon-nagyon komoly kockázatokat hordoz magában, ha piacosításra kerül a helyközi közösségi közlekedés, mert ha azt hirtelen olyan hatások érik, hogy eltűnnek azok a piaci szereplők, akik ezt végrehajtják, annak beláthatatlan társadalmi és gazdasági következményei vannak. Teljesen világos, hogy ez egy olyan feladat, amire a felkészülés óriási feladatokat és forrásokat igényel. Nagyon komoly garanciális feltételeket kell teremteni annak érdekében, hogy ne okozzon súlyos problémákat a piacnyitás folyamata. Azt ki tudjuk mondani, hogy az elmúlt tíz évben ezt a felkészülést nem végezte el a magyar kormány. Hozzáteszem, az elődei sem végezték el, de a FideszKDNP-kormány sem tette meg ezeket a lépéseket. Elmaradtak azok a hosszú-hosszú idő óta ígért közlekedési reformok, amikkel adós volt a korábbi kormányzat is, s amivel kapcsolatban még egy szakmai javaslatot is letettünk a 2014-18 közötti időszakban, amellyel magas beosztású kormánypárti politikusok is egyetértettek szakmailag. Sajnos valamilyen okból nem jutott el odáig a kormány, hogy ezeket megvalósítsa. Nem történt meg a közlekedési ágazat fejlesztése olyan szempontból sem, hogy ennek a fontos szereplőjét, a Volán céget - amelyet időnként átszerveznek, így szervezik, úgy szervezik, most éppen integrált Volán - fölkészítették volna erre. Nagyon hosszan beszélhetnénk arról, hogy hányszor elhangzott, hogy a nemzeti buszgyártást újraindítják. Ez is csak nyomokban valósult meg. De az a járműbeszerzés, amit az elmúlt időszakban látunk, még édeskevés ahhoz, hogy megfelelő minőségű legyen a Volán-társaság járműparkja. Ezzel kapcsolatban is kérdezném államtitkár urat, hogy milyen kilátások vannak, most körülbelül mennyi a járműállomány átlagéletkora, és a következő időszakban hogyan, milyen módon, milyen forrásokból, mekkora források bevonásával kívánják ezt korszerűsíteni annak érdekében, ami mindannyiunk érdeke, hogy a magyar állami tulajdonban lévő közlekedési vállalat fölkészült legyen egy ilyen feladatra. Nem látjuk azokat a garanciákat, amik a legfontosabb szempontra, a közlekedési kiszolgálásra, magyarul, az utazóközönség kiszolgálására vonatkozó garanciákat tartalmaznak; azt, hogy pontosan milyen módon, hogyan fog kinézni a közlekedési rendszer, ki lesz a megrendelő, lesz-e egy olyan
